Századok – 1923-1924

Értekezések - HORVÁTH DETRE: Szilárdi János és Siralmas Krónikája 94

SZALÁRDI JÁNOS ÉS SIRALMAS KRÓNIKÁJA. 113 Hasonlóképen elítéli a maga gráciáját vadászó udvari hősöket és saját hasznukat kereső, viszálykodó rendeket.1 Megveti a gyulaiak és jeneiek ellenségeskedését, akik nem tudják értékelni a jó szomszédságot.2

Vakmerő megátalkodásnak mondja a tobzódó, részegeskedő életet, ami egyúttal — sajnos — „nemzetséges, szokásos, Isten őfelsége ellen való bűn." Ennél a résznél már mint valami erkölcstanító lép elénk: „És mi mégsem akarunk neki (a részegségnek) vale-t mondani, pedig utálattal kellene elfordulnunk tőle, mint ahogy egy Peregrinus nevű férfiú Rómától: Roma, vale, vidi, satis est vidisse, revertar."3 Elítéli a szabad legények „törvénytelen életét", „vitézkedését", amelyet siralmas példaként hoz fel.4 Nemes lelke visszatükröződése, hogy a fejedelmet „dominus terrestris"-nek mondja.5 Ezért rosszalja Druget János eljárását, aki a fejedelmet nagy emberhez illetlen nyelvvel szokta mocskolni.6

A fejedelmeknek nem volt szigorú bírája. Báthory Gáborról és Istvánról — ámbár katholikus volt — elismeréssel nyilatkozik.7

Bethlen Gábor alakját rajongó szerettei rajzolja, mert alkotásaival halhatatlanságot biztosított magának.8

Jó uráról, I. Rákóczi Györgyről túláradó magasztalással ír. Ismerteti napi kedvteléseit, tudományos hajlamait és csak a portával szemben tanúsított fukarságát rója föl neki vétkül,9

de menti fölkelését, melyet maga Rákóczi is „bizonytalan kimenetelűnek" tartott. 1

0

II. Rákóczi György hasonló dicséretben részesül.1

1

Katonái úgy ragaszkodnak hozzá, mint juhok a jó pásztorhoz.1

2

ezért mentik ki a cot" stb. nem építettek, mert a pártoskodás mindig előbbrevaló volt előttük, mint Várad megerősítése. Ezen kijelentései azonban ellenmondásba keverik önmagával, mert Várad mint „Európában a kereszténységnek íobástyája" oly erős volt, hogy tudott dacolni az ellenséggel. Krónika II. 35. IV. 240—3. VI. 362—3, 434, 436. 1 V. 292. VI. 366—7. 2 V. 262—3. 3 VI. 386-7. 4 VII. 501. 6 VIII. 605. 6 IV. 185. 71. 29. Üj M. M. 1855. I. 378—9. 384. 8 II. 31. 9 IV. 144. 233—246. 10

IV. 145-6. 11

V. 269—70. VI. 372. Tört. Tár. 1880. 13—14. 12

V. 340. 344—5. Századok, 1923. I—VI. füzet. 8