Századok – 1921-1922

Értekezések - SZENTPÉTERY IMRE: V. István ifjabbkirálysága 77

V. ISTVÁN IFJABB KIRÁLYSÁGA. 79 évnek melyik részében keltek ; viszont azonban annak sem szól ellene semmi, hogy az év vége felé tegyük kibocsátásukat. Aligha tévedünk, ha mind a négy napi kelet nélkül való oklevelet 1262 deczember 5-ike utáni időre teszszük, s ha a iunior rex czím felvételét épen a IV. Bélával történt kibéküléssel és megállapodással hozzuk kapcsolatba. V. István ekkor az ország keleti felét teljesen független királyi joggal kapta1 s ennek kifejezője az új czím, melyet ettől kezdve az osztatlan királyi hatalom elnyeréséig, 1270 májusáig viselt. A rex iunior czímnek 1262 deczemberében történt felvétele tehát közjogi jelentőségű volt és azt fejezte ki, hogy ettől kezdve István a reábízott országrésznek teljesen királyi jogokkal bíró ura. Tanulságos ebből a szempontból annak megfigyelése is, hogy legelső reánk maradt királyi oklevelében, melyet IV. Béla halála után adott ki, 1270 május 13-án »dei gratia rex totius Hungarie« titulust használ V. István.2 Tehát szükségesnek tartotta a legelső alkalommal kifejezni, hogy az addig bírt rész-királyság helyett most már az egész ország ura. A totius ugyan a titulusból, mint felesleges hozzátétel, már a legközelebbi oklevelekben elmarad,3

mi azután lehetővé teszi azon napi keltezéssel nem bíró oklevelek időpontjának közelebbi meghatározását, melyeknek czímében még ott van a totius,1

— de azért még későbbi oklevelekben is megtaláljuk ennek a megkülönböztetésnek a nyomait az adepto integrált regni nostri gubernaculo vagy totius regni gubernaculo-íéle kifejezésekben.5 1 V. ö. erre nézve IV. Bélának a pápához intézett, 1263-iki levelét is, hol különben István egyenesen rex-nek mondatik. 2 Mon. eccl. Strigon. I. 575. Az állítólag 1270 május 2-ikán kelt oklevél (MODL. 709. sz., kiadva : Wenzel VIII. 296. 1.) szemmel láthatólag hamis. V. ö. Pauler i. m. II. 539. 1. 3 így már május 21-én is : Fejér V. 1., 22. máj. 24. : u. o. 23. máj. 26. : Smiőiklas, V. 544. 1. Mindenütt : dei gr. re·,χ Hungarie. 4 így az Apponyi-okivt. 13. 1. közölt oklevélben, melyet e szerint (de egyéb okokból is !) május első felére kell tennünk. 5 Pl. Wenzel VIII. 295. 1., 301. 1. stb. — Később persze nem értették meg ennek a totius regni kifejezésnek a jelentőségét és IV. László okleveleiben is használták, eleintén csak olyankor, a mikor V. Istvánnak átírt okleveléből vették át az átíró oklevélbe is, mint a Zichy-okmt. I. 32. 1. (v. ö. u. o. a 23. 1.), később azonban ilyen közvetlen indíték nélkül is, pl. Fejér, Cod. dipl. V. 2., 238. és 267, De kétségtelenül itt is az V. István alatti gyakorlat hatását kell látnunk, mert hiszen IV. László nem volt előzőleg csak az ország egy részének ura, nála tehát a >>totius regni« kifejezés indokolatlan. Egészen más természetű és helyénvaló IV. László okleveleiben az »adepto regni nostri pleno gubernaculo« kifejezés (pl. HO. VII. 164.), mi a király felserdülésére, illetőleg a kormányzat átvételére vonatkozik.