Századok – 1921-1922

Történeti irodalom - Seeck; Otto: Regesten der Kaiser und Päpste für die Jahre 311 bis 476 n. Chr. Ism. A. A. 690

történeti irodalom. 691 íme az idevágó részlet r Cod. Theod. XI. 16., 15. (Hypatius praef. praetoriohoz ; kelt 382 dec. 9-én.) »... Sordidorum vero munerum talis exceptio sit, ut patrimoniis dignitatum superius digestarum nec . . . nec paraveredorum huiusmodi viris aut parangariarum praebitio mandetur, exceptis his, quibus ex more Raeticus limes includitur vei expeditionis Illyricae pro necessitate vei tempore utilitas adiuvatur.« Van már most egy másik törvény is, a melyről már Gotoíred megállapította az előbbivel kapcsolatban : »cui gemina germana est Theodosii Magni lex 18 infr. hoc tit. et proculdubio ex hac illa transsumpta.« Tényleg, a kettő nemcsak tartalmilag rokon, hanem ugyanegy törvénynek más-más tisztviselőhöz intézett fogalmazványa (»Andere Ausfertigung« — mint szerzőnk mondaná). Ennek jellemzésére emeljük ki belőle az előbbi idézetnek megfelelő helyet : Cod. Theod. XI. 16., 18. (Tatianus praef. praetorio Orientishez czímezve ; kelt 390 július 5-én.) »... Eius igitur Patrimonium, quem ab his obsequiis lex nostra defendit . . . nulla paraveredorum et parangariarum praebitione pulsabitur exceptis his, quas Raetiarum limes, expeditiones Illyricae, quas pastus translatio militaris vel pro necessitate vel -sollemnitate deposcunt. . .« Mindkét törvény az ú. η. sordida munera alól való mentesítéseket tartalmazza ; Mommsen és Seeck helyesnek vélték mindkettő keltezését, de szoros együvé tartozásuk tisztán mutatja, hogy megszületésük időpontját nem választhatja el egymástól nyolcz esztendő. Sőt világos az is, hogy a hiba a második czímzésében van, a melyet Theodosius ad az Oriens praefectus praetoriojának, a kinek semmi köze az itáliai praefectura hatáskörébe tartozó Raetia tartományhoz. Ε főhivatalnok, Tatianus, 388 jiínius 16-tól 392 szeptember elejéig ismeretes állásában, tehát hivataloskodásával összevágna a datum, ha interpolálva nem volna. Seeck azért tartotta hitelesnek a XI. 16., 18. keltét, mert azt hitte, hogy a következő ezt czitálja : Cod. Theod. XI. 16., 19. (Tatianus praef. praetoriohoz, 391 márcz. 22-én.) »Eam legem, quam de extraordijiariis sordidisque muneribus, expressis vocabulis functionum, et insignibns dignitatum, sine Ulla ambage praescripsimus, ita circa eos, in quos nostra munera redundarunt, servandam esse praecipimus, ut hisdem beneficiis non quamdiu militaverint, sed quamdiu vixerint, perfruantur.« Azonban a fenti (XI. 16., 18.) törvényben szó sincs arról, hogy csak a hivatalviselés idejére szól ez a kedvezmény, hanem élethossziglan : »Quae universa ita enumerati viri ad suum noverint privilégium pertinere, ut ea nec uxorum facultatibus indulta 44*