Századok – 1921-1922

Történeti irodalom - Rubint Dezső: Az összeomlás. 1918. Ism. Balanyi György 687

történeti irodalom . 689 melyből kiderül, hogy a déli határon vont új front a hadsereg szétzüllesztése és a belgrádi intermezzo közbejötte nélkül elég erős lett volna az ellenséges támadás felfogására ; úgyszintén a harczászati vonalak felbomlásáról és a szerb, román és cseh előrenyomulásról adott minutiosus, minden lényeges mozzanatot felölelő rajz. A Hinterlandot illető rész kevésbbé sikerült. Nem mintha a szerzőnek nem volnának itt is helyes szempontjai és értékes megfigyelései, de anyagán még sem uralkodik olyan biztosan. Okfejtése inkább bizonyos külső mozzanatokhoz tapad, minők az ellenséges propaganda, a wilsoni elvek és a nemzetiségi izgatás és csak futólag vagy egyáltalában nem érinti a nagy elváltozás mélyebb lélektani rúgóit. Pedig ezek nélkül nehéz világos képet nyerni a lezajlott események valódi értelméről és benső összefüggéséről. Egyrészt a köziélek tudatos destruálásának s lehetősége történeti, politikai és társadalmi adottságainkban rejlő okainak, az összeomlás különleges magyar, másrészt a pacifismus, defaitismus és a socialismus megváltó erejébe vetett hit elhatalmasodásának, mint általános, valamennyi legyőzött néppel közös motívumának behatóbb elemzése nélkülözhetetlenül szükséges része az összeomlás oknyomozó történetének. Szerzőnk anyaggyűjtése e tekintetben nem teljes, előadása nem végleges. Itt még a történeti és részben tömeglélektani kutatások hosszú sorára lesz szükség, hogy a bomlási processus minden részletére kielégítő fény derüljön. Előadás tekintetében lényegesebb kifogásunk a szerkezet lazasága és a stilus pongyolasága ellen van. Általában megérzik a könyvön, hogy szerzője nem gyakorlott író, különösen nem gyakorlott történetíró. Sokszor nem tud ellenállni a csábításnak s epikus bőbeszédüséggel több lapra elnyújtva mondja el azt, a mit néhány mondatba összetömöríthetne. Az is elég gyakran megesik vele, hogy a teljességre való törekvés kedvéért oda nem tartozó dolgokat told be. Jó példa erre a 127.1., a hol minden ok nélkül közbeiktatja a trianoni béke következtében szenvedett gazdasági veszteségeink statisztikáját. De az igazság kedvéért azt is meg kell mondanunk, hogy ilyen kisiklások mellett nagy számmal vannak jól megírt részek is, melyek elismerésreméltó írói qualitásokról tanúskodnak. A szerző erős magyar érzésének és hazafias fölháborodásának gyakori átütközése az előadás hangján à történetírói objectivitás nevében talán kifogásolható, de viszont egyéni színt és elevenséget ad neki. Itt-ott azonban túlzásba megy vele. Pl. a 101 —104. 1. egyéni episodja bízvást elmaradhatott vagy lényegesen rövidebbre szorítkozhatott volna. Századok, 1922. IX-X. füzet. 44