Századok – 1921-1922

Értekezések - HOLUB JÓZSEF: Az életkor szerepe középkori jogunkban és az »időlátott levelek« - 32

AZ ÉLETKOR SZEREPE KÖZÉPKORI JOGUNKBAN. 63í A mi jogunkban ez teljesen ismeretlen volt, s a 60 éves korhatárnak — a Hármaskönyv szerint — mindössze az a jogi következménye volt, hogy ekkor bárki mentesíthette magát a gyámi tisztség elvállalása vagy folytatása alól.1 Hogy a perjog terén általános szabály e tekintetben nem volt, azt épen abból látjuk, hogy mindig külön királyi parancsra és engedélyre volt szükség, ha valakit hajlott kora miatt a perbevonás alól mentesíteni akartak.2 III. FEJEZET. A büntetőjogi felelősség korhatára. A büntetőjogi felelősség legelső korhatárait, a melyekről a magánjogi cselekvőképesség kezdeteinek tárgyalásánál már megemlékeztünk, Szent László és Kálmán törvényei tartották fenn számunkra. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy mindkettő nem a szorosan vett vétőképesség korhatárairól beszél, hanem a gyermekek büntetőjogi felelősségéről ; nem a saját tényeik által elkövetett jogtalanságok büntethetőségének korhatáráról, hanem a tulajdonkép ártatlan családtagok büntetőjogi felelősségéről. így azután, a mint nem mertünk erre az alapra építeni a magánjogi cselekvőképesség legkorábbi terminusainak vizsgálatánál, s ezekül Szent László korában a 10., Kálmán alatt pedig a 15. évet elfogadni, úgy nem mérnők most a családtagok felelősségének korhatárát kiterjeszteni általában a vétőképességre sem. A fejlődés útja ugyanis az előbbinél az, hogy lassanként mind jobban és jobban kitolják, de nemcsak egy bizonyos pontig, hanem teljes eltűnéséig. A Váradi Regestrum egyik esetében (54.) még a pörvesztest egész családjával együtt rabszolgákul adja el a győztes ellenfél, az 1231 : XXV. t.-cz. azonban már végkép megtiltotta, hogy az apák vétkeiért a feleséget és gyermeket is megbüntessék.3 Érdekes azonban, hogy még 1270-ben is a hűtlenségben bűnösnek talált apa birtokaiból a fia nem ártatlansága czímén kapja vissza az őt 1 I. R. 122. cz. 2 . . . »compatientes imbecilitati eiusdem domine . . . quam ipsa ex annositate longeva seu senio contraxit« ... írja Mátyás-1480-ban, mikor elrendelte, hogy özvegy Várdai Miklósné helyett fiai idéztessenek perbe. (Zichy-okmt. XI. k. 281. 1.) V. ö. még 1428. u. ο. VIII. k. 355. 1. — A Váradi Regestrumban olvassuk, hogy egy anya helyett, »cum illa prae nimia senectute ferrum non posse portare videretur«, fia volt köteles magát a próbának alávetni (2., Karácsonyi szerint 215. sz.) a Tagányi K. : A hazai élő jogszokások gyűjtéséről. Ethnographia, 1917. 216. 1. Kny. 38. 1. »