Századok – 1921-1922

Történeti irodalom - Emlékkönyv a Bethlen Gábor által 1621 decz. 31. megkötött nikolsburgi béke háromszázados évfordulójára. Kiadja az ág. ev. eperjesi collegium miskolczi akadémiája. Ism. T. L. 676

714 történeti irodalom. könnyen összetéveszthető a felszabadító háborúval, a mit szintén tizenhat évesnek szoktak nevezni. Jobbnak tartjuk, ha megmaradunk az eddigi korjelölésnél, a mely nem rosszabb, mint a másik és legalább tételes alapja van : ezen a néven került bele a zsitvatoroki béke pontjai közé is. Zsinka Ferencz. Emlékkönyv a Bethlen Gábor által 1621 deczember 31. napján megkötött nikolsburgi béke háromszázados évfordulójára. Kiadja a tiszai ág. hitv. evang. egyházkerület eperjesi collegiumának miskolezi jogakadémiája. Sárospatak, 1922. 8° IV + 236 1. Nehéz dolog volna eldönteni, hogy a rettenetes béke nemzetünk politikai, gazdasági vagy kulturális létfeltételeinek alapjait rendítette-e meg jelentősebben. Mindenesetre szinte mérhetetlennek és a jelenben még egyáltalán fel nem becsülhetőnek mondható az a kár, a melyet a jogtalanul szerzett konczra a végsőkig féltékeny utódállamok, közöttük is első sorban Csehország, a magyar kulturális intézmények kiüldözésével vagy épen megsemmisítésével a magyarságnak okozott. A történeti határok mentén működő bármily felekezetű lyceumaink és collegiumaink mindmegannyi végvárai voltak a magyar kulturának megalapításuk óta. Épen az utolsó évtizedekben, a midőn a szerencsés gazdasági fellendülés lehetővé tette az államnak is hathatós támogatásukat, terjeszkedtek ez intézmények mindjobban, szervezetükben és elhelyezésükben is megfelelni igyekezvén a modern paedagogia és hygiene követelményeinek. A szerencsétlen háború azonban idegen kézre juttatta a sokszor nagy nenezsegeK leKUzaesevei emek új epuie ickei, jugus íulajúunusuk pedig kiűzve abból csonka országunkban reá nézve idegen körülmények közt tengeti életét a visszatérhetés reményei és kétségei közt, vagy a hódító önkénye alatt eredeti magyar nemzeti kulturális jellegétől megfosztva helyezkedett el az új viszonyok között. Ε könyv forgatásakor, melyet az Eperjesről száműzött evangélikus jogakadémia tanári kara a nikolsburgi béke háromszázados évfordulója emlékére bocsátott közre, nyilván életképessége és élni akarása jeléül az arra legalkalmasabbat, tanárai irodalmi munkásságának javát adva benne közre, lehetetlen volt elűzni magunktól ezeket a gondolatokat, mert hisz nem lehet elégszer felhívni a nemzet figyelmét arra a rettenetes kárra, a mit a magyar iskoláknak az utódállamokban történt elsorvasztása nemzeti életünk egészében okozott és okozni fog. A jelen emlékkönyv mellett, melynek minden dolgozata tudós rátermettségről és írói készségről tanúskodik, a történet-