Századok – 1921-1922
Értekezések - GYALÓKAY JENŐ: Az első orosz megszállás Erdélyben 1849. 626
az első orosz megszállás erdélyben. 659 állottak orosz csapatok magyar földön. Bem tehát, hogy munkáját teljesen bevégezze, Skariatinnal is leszámolt. Brassóból Níyjyszebenbe visszatérve, márczius 28-án újra megtámadta S ezúttal ki is verte, sőt egy darabon még török földön ·— Cainenin túl — is üldözte őt.1 Egy márczius 29-én kelt oláhországi tudósítás szerint2 az oroszok súlyos veszteséget szenvedtek. Állítólag maga Skariatin is megsebesült, Lüders unokaöcscse — Fock hadnagy — pedig elesett. Ez volt az első orosz megszállás utolsó eseménye és egyúttal a nagy reménynyel biztató erdélyi tavaszi hadjárat záróköve' is. Ámde a csélcsap Fortuna istenasszony most is csak állhatatlannak bizonyult. A magyar harczi dicsőségnek ez a kápráztató felragyogása ezúttal se kalászt érlelő napsugár, hanem csak az volt, a minek egykor Petőfi mondotta : »hullócsillag, mely tündökölt, aztán lehullott a magasból s örökre elnyelé a föld«. A nyári hadjárat imitt-amott kivívott pillanatnyi taktikai sikere, a tavaszi eredményt meg se közelíthette s ahhoz hasonlítva alig volt. más, mint egy már-már kihúnyó gyönge mécsvilág utolsó lobbanása. Szólanom kell még — teljesség okából — arról is, hogyan gondolkoztak az emberek Oláh-és Moldvaországban, az oroszok és osztrákok nem várt visszavonulása után ? Bizonyos, hogy az oláhok gyűlölték a földjüket erőszakosan megszálló oroszokat, de nagy többségük még jobban, vagy legalább is annyira, gyűlölte a magyarokat.3 Ebből önként következik, hogy egy csöppet se örültek honvédeink diadalának s ez magyarázza meg egyúttal azt a minden tudósításból kiolvasható ijedelmet is, a mely a két dunai fejedelemségben mindjárt, a nagyszebeni (2-ik) ütközet után, lábrakapott. 1 Bem jelentése, 1849 márczius 28. (Nagy S. : Háromszék önvédelmi harcza. Okmánytár, XLV. 1.) — Gelich ezt az ütközetet — hibásan — márczius 26-ra teszi. (I. m. III. 92. 1.) 2 Anal 1848 : VI. 159. 1. 3 Az oláh forradalom vezető emberei, már 1848 június 30-án, egy memorandumot szerkesztettek, a melyben Erdéjynek, a Bánátnak és Bukovinának Oláhországgal való egyesítését javasolják, még pedig a porta fenhatósága alatt. (Anul 1848 : I. 645., 646. 1.) Majd. 1848 november 16-án, Joan Maiorescu egy újabb emlékiratot adott át a frankfurti német birodalmi minisztériumnak, a melyben az oláhok a Dniester, Duna és Tisza közötti urégi Dacia« feltámasztását kívánják, de a portától teljesen független alakban. (U. ο. V. 361-369. 1.) 42*
