Századok – 1921-1922

Értekezések - GYALÓKAY JENŐ: Az első orosz megszállás Erdélyben 1849. 626

656 gyalókay jenő. megkérdezte tőle, hogy hajlandó volna-e Nagyszeben netalán mégis megkísérelendő visszafoglalásánál közreműködni ? Hallottuk már, hogy az orosz ezredes megorrolt a Nagyszebenbe várt segítség elmaradása miatt s így Van der Nüll azzal az érzéssel vált el tőle, hogy az oroszok támogatására nincs mit számítania.1 Sőt még Skariatin kért segítőcsapatokat, hogy nagytalmácsi állásában megmaradhasson.2

Kalliany tábornok el is indított 2 zászlóaljat és 2 ágyút az oroszokhoz, ámde ez a segítség már nem juthatott át az Oltón, mert annak Felek és Fenyőfalva közötti hídját időközben a magyarok szállották meg.3 Az osztrák tábornok most már minden reményét Engelhardt ba vetette ; azon volt tehát, hogy minél hamarabb egyesüljön vele s támogatásával az elfordult hadiszerencsét ismét visszatéríthesse. Mialatt az osztrák hadtest tőle telhetően sietett Brassó felé, az alatt — márczius 15-én délután — Bem nagyszebeni csapatai is megindultak a Nagytalmácsra húzódott Pfersmann és Skariatin ellen. Az ebből kifejlődött ú. n. vöröstoronyi (első) ütközetről a magyar és osztrák hivatalos jelentés eltérően szól. Bem jelentése4

ugyanis, az osztrákokról meg se emlékezve, csak az oroszok kikergetését említi, ellenben Puchner három nappal később azt jelenti Windisch-Graetznek,5 hogy az oroszok harcz nélkül húzódtak a Latorpatak jobbpartján levő veszteglőházba6

s visszavonulásukat csupán a es. kir. 51. gyalogezred 4 százada fedezte a vöröstoronyi városkában.7 Bem csapatai este 8 órakor érkeztek a vár alá s azt, a vidéket pontosan ismerő Dobokay harminczados vezetésével, nyugat felől megkerülve,8 rajtaütés-1 Schmid id. leírása. (K. A. : 143. XIII. B. 44.) 2 Kalliany leírása. (I. h.) 3 U. o. 4 Vöröstorony, 1849 márczius 16. (Csányi levéltár : 3416. sz.) 5 Râmnicu-Valcea, 1849 márczius 19. (Κ. Α.: 140. III. 6.) 6 A magyar határt jelző Riu-Vadului-tól 1.5 km. északra. Itt most a Vöröstorony nevű telep áll, ha ugyan el nem pusztult 1916-ban. Az 1910. népszámlálás szerint 127 lakosa volt s — mint alközség — Boiczához tartozott. 7 Boicza déli végén. Valamikor egyszerű vigyázótorony (kula) volt. Magvát később is ez a kb. 12 m. magasra falazott, vörösre pingált, öregtorony tette, a melyhez az idők folyamán mindenféle toldalékot ragasztottak. 1815-ben törülték a fenntartott erősségek sorából. 8 így történt az oroszok támadása is a vöröstoronyi (harmadik) ütközetben, 1849 július 20-án. (Gyalókay : A nagyszebeni hadosztály felbomlása. Hadtört. Közlemények : 1916. évf. 171. 1.)