Századok – 1921-1922
Értekezések - GYALÓKAY JENŐ: Az első orosz megszállás Erdélyben 1849. 626
638 gyalókay jenő. ösztökélte a szintén nagyon megijedt, félig-meddig rokkant, öreg Schurtter tábornokot. Hogy ez így volt, azt mindennél jobban igazolja a cs. kir. székely határőrdandár szerencsére megmaradt leveleskönyve,1 a melynek tartalmával egy kissé behatóbban fogok foglalkozni. Egyelőre lássuk, mi történt a nagyszebeni haditanács idején Olmützben ? Említettem már, hogy Puchnernek az orosz segítségre vonatkozó — 1848 deczember 28-án kelt — javaslatát az 1849 január 12-i ministertanács elvetette. Herczeg Schwarzenberg ministerelnök és külügyminister természetesen a császárnak is előadta ezt a kényes és fontos ügyet s e miatt a Puchnernek szánt válasz is csak január 20-án — tehát a nagyszebeni haditanács napján — készülhetett el.2 Ez a levél (vagy inkább utasítás) nagyon érdekes s ezért jónak látom, hogy azt valamivel bővebben ismertessem. Első részében két feltűnő vezérgondolat van. Az egyik a szászok siralmas helyzete, a melyet okvetlenül orvosolni kell,3 a másik pedig a »segíts magadon s akkor Isten is segít« elve, a melyet Schwarzenberg melegen ajánl Puchner figyelmébe. Minden egyéb, a mit ír, csak afféle »mézes madzag« : a császár atyai gondoskodása a hozzá annyira hű szász nemzetről, a biztosan — de nem egyhamar — érkező fegyveres támogatás4 s az a bizalmi nyilatkozat, hogy Puchner kipróbált erélye, igyekezete és haditapasztalása, ilyen válságos körülmények között is meg fogja találni a helyes eljárást a »barbár hordák« garázdálkodása ellen. Sokkal fontosabb, mert jobban a dolgok elevenjébe vág, az utasítás második része, a melyben Schwarzenberg kifejti, hogy bármennyire a lelkén viseli is a kormány az anynyira szorongatott szászok sorsát s bármilyen barátságos is 1 K. A. : 143. XIII. B. 104., 105. — Sajnos, csak január 20-tól február 17-ig terjedő része van meg. 2 Schwarzenberg Puchnernek : Olmütz, 1849 jan. 20. (B. h. u. á. U. A külügymin. pol. ltára. Fasc. X. 27a. Intervention russe.) 3 Az oláhokról az egész utasításban egy árva szó se esik. 4 Windisch-Graetz jan. 21-én azt írta Puchnernek, hogy — legkésőbb 14 nap múlva — számottevő segítséget küld neki, Temesvár vagy Arad felől. — (Κ. A. : 143. XIII. B. 72.) Ebből azonban semmi se lett. A biztatás különben is elkésett, mert Puchner ezt a levelet — úgy látszik — csak 1—2 nappal a vízaknai (febr. 4.) ütközet előtt kapta meg, (u. o.) a mikor az orosz csapatok egy része máris magyar földön állott. Az oroszok különben már jan. 28-án hallottak róla, hogy egy — állítólag 4000 főnyi — osztrák segítőhad közeledik Nagyszebenhez. (Colquhoun Palmerstonnak : Bukarest, 1849 jan. 28. — Corresp. rel. to the affairs of Hung. 136. 1.)
