Századok – 1921-1922

Értekezések - GYALÓKAY JENŐ: Az első orosz megszállás Erdélyben 1849. 626

gyalókay jenő : az első orosz megszállás erdélyben. 627 terében két jólismert, nekünk magyaroknak bizony ellenszenves alak : Salmen Ferencz szász comes és Çaguna András1 nagyszebeni gór. kel. püspök lappangott. Kétségtelen, hogy állásuknál és tekintélyüknél fogva, a szászokat és oláhokat érdeklő kérdésekben, a »spiritus rector« szerepét játszották s így érthető, hogy legalább is addig, míg maga a nagyszebeni főhadparancsnokság a döntő lépést meg nem tette : ők voltak az orosz megszállás legbuzgóbb és leghangosabb szószólói. De már határozottan téves az a — szintén elterjedt — felfogás, hogy az oroszok meghívásának első gondolata 1848 deczember 28. és 31. között kelt életre. így természetesen hamis minden olyan okoskodás is, a mely szerint a beavatkozás eszméje Bem felszabadító hadjáratának első sikerei nyomán, vagyis az 1848 deczember végén beállott katonai helyzet következéseként, született volna meg. Az igazság, a mint azt kétségtelenül megállapíthatjuk, a következő : A székelyföldön alakult magyar csapatok már 1848 november végén fenyegették a Barczaságot s 29-én, Hídvég és Arapatak között össze is ütköztek az osztrákokkal. Minthogy pedig ennek a támadásnak folytatása is ígérkezett : a megriadt szászok, az Oláh- és Moldvaországot már régóta megszállva tartó orosz csapatok2 behívása czéljából deczem-1 Miskolczon született, 1809-ben. Macedo-wlach származású, róm. kath. vallású volt s magyar iskolában tanult. Hitet változtatván, 1829-ben gör. kel. (rácz) theologus lett Verseczen, majd 1846 jan. 27-én gör. kel, (oláh) püspöki vicarius Nagyszebenben. Oláhul akkor még alig tudott. 1848 febr. 5-én püspök lett ; 1852-ben bárói rangot kapott s 1864-ben érseki méltóságra emelkedett. 1873-ban halt meg. (Moldován G. : Saguna András.-· 7., 32., 83., 94., 99., 119. 1.) 2 Miklós czár 1848 márczius 26-án kelt manifestuma — de még inkább az orosz külügyminiszternek a bukaresti és jassyi orosz konzulokhoz intézett· jegyzéke — gyaníttatja, hogy a czár nemcsak a saját birodalmában, hanem annak szomszédságában se fog tűrni semmiféle forradalmat. (»Anul 1848 ín pvincipatele Románé.« I. 158., 174., 175., 193. 1.) Minthogy pedig a török porta a két dunai fejedelemségben mindegyre fokozódó zavarokat nem tudta lecsendesíteni : 1848 július 10-től kezdve Moldvaországot, szeptember 27-től kezdve pedig Oláhországot is, az V. orosz hadtest szállotta meg Lüders Sándor gyalogsági tábornok vezetése alatt. (»Anul 1848a. III. 168.1., továbbá: »Acte p documente relative la istoria renasceri Romániei.« I. 355., 357. 1.) A megszállást, a további szükség tartamára, az Orosz- és Törökország között 1849 május i-én létrejött balta-limani szerződés hosszabbította meg. (»Acte ti documente.« I. 357 — 360. 1.) 40*