Századok – 1921-1922

Értekezések - GR. KLEBELSBERG KUNÓ: Elnöki megnyitóbeszéd (1922) 609

elnöki megnyitóbeszéd. 621 török iga alól történt felszabadítást drágán, nagyon drágán kellett megfizetnie a magyar nemzetnek. Sáskahad módjára vetették rá magukat az idegenek. A prímási székre is egymásután két idegen került. Ádáz ellenségünk Kollonics Lipót (1695—1707), kit a Rákóczi-féle szabadságharcz felidézésének felelőssége terhel és Christián August zeitzi szász herczeg (1700-tól mint coadjutor, 1707-től 1725-ig mint prímás), ki sok jóakaratot mutatott és III. Károlytól a német birodalmi örökös herczegséget kapta a primatia számára. Utóda, gróf Esterházy Imre (1725—45), a XVIII. század első felének egyik legérdekesebb alakja. A pálosrendből emelkedett a prímási székre, politikai szerepe még tisztázásra vár, műízlését mauzóleuma dicséri, melyet mint Alamizsnás Szent János kápolnáját építtetett és díszíttetett a pozsonyi dóm mellett Donner Rafaellel, kinek maecenása volt, kit évek hosszabb során át foglalkoztatott. Keze már a pragmatica sanctio előkészítésében is benne volt, Mária Teréziát ő koronázta s része volt a vitám et sanguinem jelenet lelkesedésének felidézésében is. Halálával. rendszerré kezdett válni a prímási szék gyakori és hosszú üresedésben tartása, egyike azoknak az eszközöknek, melyekkel a bécsi hatalom gyöngíteni igyekezett nemzetünket. Gróf Csáky Miklós (1751—57) nem egészen hatéves és gróf Barkóczy Ferencz (1764—65) alig pár hónapos prímásságától eltekintve Mária Terézia uralkodása alatt az országnak úgyszólván nem volt prímása s csak a királyné uralkodásának végén, mikor már hosszú időn át betöltetlen volt a nádori és prímási szék egyaránt, lépett a XVII. század nagy prímásainak örökébe gróf Batthyány József cardinális (1766—99), Batthyány Lajos nádor fia, II. József a hazára és egyházra egyaránt romboló irányzatának határozott és nemes ellenfele, a pozsonyi gyönyörű prímási palota építtetője, ki jól megírt életrajzot igazán megérdemelne. Halála után voltaképen húsz évig volt megint üres a prímási szék, mert a 23 éves Károly Ambrus főherceg (1808—9) pár hónapos főpásztorsága csak epizódszámba mehet. A XIX. század húszas éveinek prímása, Rudnay Sándor kardinális, ki alatt végbement a várva-várt visszaköltözés Nagyszombatból és Pozsonyból Esztergomba és megkezdődött a Bazilika építése. A harminczas