Századok – 1921-1922
Értekezések - HOLUB JÓZSEF: Az életkor szerepe középkori jogunkban és az »időlátott levelek« - 32
AZ ÉLETKOR SZEREPE KÖZÉPKORI JOGUNKBAN. 55 látozólag, sem pedig jogfosztólag. Felperes lehetett tehát gyermek is1 , de ha a per létrejött, a királyi kegyelem mindig közbeléphetett s a felperesnek halasztást engedélyezhetett törvényes kora eléréséig.2 Az alperes jogképességét illetőleg azonban az életkor fontos szerepet játszott, sőt a kiskorút védelmi intézkedések úgy körülbástyázták, hogy az első pillanatra csaknem jogképtelennek tüntetik fel.3 Már korai emlékeink, mint pl. IV. Bélának egy 1262-iki s IV. Lászlónak egy évnélküli oklevele4, az ország régi szokásának mondják, hogy a gyermekek törvényes korukig nem tartoznak felelni, s a későbbi oklevelek is erre, mint törvényes szokásra hivatkoznak ily alkalmakkor.5 Érdekes azonban, hogy, a mikor a királyi parancslevelek erre való hivatkozással az ilyen pereknek elhalasztását rendelik el, ezt egyben » gratia «-nak, »gratia 1 1364. . . »relicta Johannis ... in persona Ladislai pueri . . . contra Johannem« . . . (Zichy-okmt. III. k. 222. 1.) ; 1372-ben gyermek szerepel felperesként rokonáról rászállt perben »pro quo Ladislaus filius Johannis propter suam, puerilem etatem sine litteris procuratoriis astitit« . . . (Zichy-okmt. III. k. 475. 1.) 2 1325. A honti ispán tudatja alispánjával, hogy Károly király Gyula fiainak pereit »tarn per ipsos contra quoslibet, quam per alios contra ipsos . . . motas vei movendas cum suis litteris et etiam verbotenus usque très annos iusserit prorogari«. (Anjoukori okmt. II. k. 208. 1.) ; 1341 . . . »licet ipse Demetrius in ipsa causa actor fuisset« . . . (U. ο. IV. k. 558—559. 1.) 3 Az erdélyi püspök vikáriusa 1399-ben »propter defectum etatis« elhalaszt egy pört, »donec prefati . . . cessantibus impedimentis legitimis de iure respondere teneantur«. (Zimmermann — Werner : Urkundenbuch. III. k. 241. 1.) — Fazekas 0· szerint (Jogi Lex. II. k. 782. 1.) a gyámság alatt álló pupilli passiv perben csaknem jogképteleriek s a gyám kifogással tartozik élni és kérnie kell, hogy az ellenirat adása a törvényes kor elértéig elhalasztassék. így megformulázva azonban, azt hiszszük, hogy a tétel nem állhat meg. Igaz, hogy kényszeríteni őket feleletre nem lehetett, sőt ha tudatlanságból önként feleltek volna is, az ilyen felelet mit sem ért ; mégis mivel ugyancsak a Hármaskönyv szerint (I. R. 129. cz.) vissza is kellett vonni, ha érvényteleníteni akarták, kétségtelen, hogy ha akár ők, akár gyámjaik lefolytattak egy pert s azt később nem vonták vissza, az érvényben maradt. 4 . . . »hanc eis de'consuetudine regni nostri approbata gratiam duximus faciendam, quod . . . non iudicentur, usque dum in etate légitima fuerint constituti«. (Wenzel : i. m. VIII. k. 30. 1.), Hazai okmt. VIII. k. 270. 1. 5 Pl. 1359 . . . »cum ex approbatissima regni nostri consuetudinaria lege requirente, tum etiam ex gratia speciali« . . . (Kállay-cs. levt. N. Múzeum) ; Bodrog vm. 1339-ben a megye bevett régi szokásának mondja : »tarn etiam approbata universis nobilibus in comitatu de Budrug consuetudine requirente« . . . (Zichy-okmt. I. k. 562. 1.)
