Századok – 1921-1922

Történeti irodalom - Göller; Emil: Repertorium Germanicum I. Clemens VII. von Avignon 1378–1394. Ism. Tóth László 586

586 történeti irodalom. 586 Repertórium Germanicum I. Clemens VII. von Avignon 1378-1394. Bearbeitet von Emil Göller. Herausgegeben vom Kgl. Preuss. Historischen Institut in Rom. Berlin, 1916. XVI +182* f 250 S. XIII. Leo pápa nagyjelentőségű elhatározása, a melylyel a vatikáni levéltárat megnyitotta a tudományos hivatás számára, munkára serkentette szinte az összes európai nemzetek történetbúvárait. Az az élénk és állandó s igen gyakran pusztán lelkiekre szorítkozó, de az államok politikai életébe is belevágó összeköttetés, a melyben a pápaság az egész közép- és újkoron az európai országok valamennyiével állott, indokolttá tette, hogy a vatikáni levéltár előbb alig sejtett gazdag anyaga az érdekelt nemzetek tudósai által, saját különleges szempontjaik figyelembevételével átkutaitassanak. Ez a munka csakhamar meg is indult s a levéltár megnyílta után egymásután állították fel Rómában a különböző nemzetek történeti intézeteiket, mindeniknek feladatává téve a pápasággal való kapcsolatok történeti emlékeinek felderítését. A németek szokott tettvágyukkal és ügyes szervezettségükkel itt is a munka élén haladtak. A porosz kir. történeti intézet és a német katholikusok Görres társaságának római intézete, miután felosztották maguk között a feldolgozandó anyagot, csakhamar benépesültek kutatókkal. Alig indult meg azonban a módszeres kutatás, az intézetek vezetői hamarosan rájöttek, hogy az anyag, különösen a schisma idejétől, annyira feltorlódik, hogy attól kellett tartani, ha minden egyes oklevelet csak regestaszerűleg is közölnek, a publicatio csak igen lassú ütemben haladna előre. De az anyag természete is olyan volt, hogy legtöbbször megengedte az erősebb rövidítést a közzétételben. Legtöbb oklevél nem tartalmazott politikai vagy általános egyházi vonatkozásokat, hanem egyházi belügyekre vonatkozott legtöbbször minden jellemző, érdeklődést keltő vonás nélkül, legfeljebb egy nevet őrizve meg számunkra a középkorból. Ilyen természetű anyagnál igazán felesleges luxus a reges taszerű közlés. Innen támad L. Quiddenek, a porosz történeti intézet akkori első titkárának az az ötlete, hogy legalább a XIV. század második feléből, a mikor egyszerre felduzzad a német vonatkozású okleveles anyag, elkészítendő lenne az oklevelekben előforduló s a németséghez tartozó, vagy egyáltalán a német területeken működő személyek névsora, továbbá az oklevelekben előforduló német vonatkozású helynevek repertóriuma, természetesen mindig pontosan utalva a forrásra, hogy az eredeti annak nyomán fellelhető legyen. A terv az érdekelt tudományos körök tetszésével találkozott és annak keresztülvitelével a porosz kir. akadémia, a melynek védősége alatt állott akkor a porosz