Századok – 1921-1922

Történeti irodalom - Zehntbauer; Richard: Einführung in die neuere Geschichte des ungarischen Privatrechts. Ism. Holub József 575

történeti irodalom. 577 jogászok figyelmét akarta magánjogunk felé fordítani, a mely most már — írja 1916-ban — fokozottabb gyakorlati jelentőséget is nyert s a melyet a jövőben, legalább ez okból, az eddiginél nagyobb figyelemre kell méltatni. Könyvének tartalma nem fedi teljesen czímét : tulajdonkép a codificatió külső történetét adja a XV. századtól kezdve, s bár kétségkívül ennek az ismerete az első lépés újabb magánjogunk tanulmányozásához, a czím után mást is várnánk. Mátyás Decretum maius-ából indul ki, ismerteti a Tripartitum és Quadripartitum történetét, s a collectio decretorum történetére való kitérés után Erdély és Horvátország jogforrásait, a XVIII. századi reformkísérleteket, majd a XIX. század első felének törvényhozói munkásságát mutatja be. Mindez csak bevezetés azonban a munka főrészéhez, a mely készülő polgári törvénykönyvünk történetét adja 1869-től. Részletesen szól itt az első és második szövegnek létrejöttéről, végül pedig ismerteti, most már nemcsak külső történetet adva, a képviselőház által kiküldött külön bizottságnak a polgári törvénykönyvre vonatkozó, 1915 május 5-én előterjesztett jelentését, kiemelve a javasolt változtatásokat. Szerzőnek nem ez az első magyar tárgyú munkája ; régóta foglalkozik közjogi kérdéseinkkel (Verfassungswandlungen im neueren Österreich, 1911 ; Gesamtstaat, Dualismus u. Pragm. Sanction, 1914.), jól ismeri nyelvünket s így nyitva áll előtte a magyarnyelvű jogi irodalom is. Nagy gonddal gyűjtötte össze adatait s rajzolta meg a codificatió külső történetét s néhány tévedésétől és hiányától eltekintve1 igazán elismerésreméltó munkát végzett. Feltűnő azonban, hogy az idevágó irodalomból ép az a munka kerülte el figyelmét, mely e kérdésekkel a legbehatóbban foglalkozik, t. i. Illés Józsefnek Bevezetés a magyar jog történetébe czímű. még 1910-ben megjelent könyve. M. Bereut könyve, mely tisztán tudományos czélokat szolgál, bennünket tárgyánál fogva érdekel közelebbről. A »Zugewinnst gemeinschaft« a szerzeményi közösségi rendszer, az »Errungenschaf tsgemeinschaft « egyik alakja, s ott van meg, a hol a házasság megszűnése után a férj és nő vagyonának kiválasztása után fenmaradó tiszta nyereség kerül bizonyos arányban szétosztásra a házasfelek vagy jogutódjaik között. A Zugewinnstgemeinschaft tehát a házassági vagyont a liquidatio stadiumában mutatja be, s itt a szerzett javak nem alkotnak már a házasság 1 Csak azt említjük meg, hogy az 1526 (szerzőnél bizonyára tollhibából 1525) : XXXII. t. cz. (>>Litterae sub titulo palatinatus Stephani Verbőczi rite confectae confirmentur«) nem a Tripartitum »1 eichstägliche Billigung* - j a. Századok, 1922. VI—VIII. füzet. 37