Századok – 1921-1922

Történeti irodalom - Fraknói Vilmos: Martinovics élete. Ism. Mályusz Elemér 569

történeti irodalom. 571 Élete végtelen liálás téma elmélyedő lélek-analysis számára. Csak könyvei, levelei gondos tanulmányozása segítségével lehet behatolni lelkivilágába, megismerni gondolkozásmódját, most érthetetlennek látszó logikáját s így rájönni a lelki alaprétegekre, azokra a tulajdonságaira, a melyeknek kirezgései voltak cselekedetei. Ez a megfigyelés még nem lehetett Fraknói munkájának gerincze, ezt csak egy másodfokú munka nyújthatja, a mely részére előbb a külső élet jelenségeit kell feltüntetni s az anyaggyűjtés munkáját elvégezni. Ezt megtette Fraknói. Az ő könyye alapján azonban bajos volna bárkinek is lélekrajzot nyújtani, mert bármily gondosak is pl. a Martinovics egy-egy művéből készített kivonatok, mégis ezek nem adják meg a finom részleteket, a melyek ismerete pedig múlhatatlanul szükséges. Ezt a hon várt munkát ma talán csak egy regényíró tudná elvégezni, ki phantasiájával képes áthidalni a mélységeket, hol a történetíró alatt hiányzik a biztos alap, intuitiójával megérteni a léleknek az egyéniséget determináló tulajdonságait s emberismeretével ezekből megmagyarázni további tulajdonságait. így, bármily tisztán álljon is előttünk Martinovics életének minden mozzanata, Fraknói könyvének elolvasása után is megfejtetlen rejtély marad előttünk egyénisége. Nem pótlást, még kevésbbé helyreigazítást, hanem egyszerűen csak példát óhajtunk nyújtani a következő pár sorban arra, hogy milyen kritika alá kellene vetni Martinovics vallomásait, kijelentéseit, latolgatni minden szavát, cselekedetét. A 87. lapon elmondja a szerző, hogy mikor Laczkovicsnak elő kellett adnia a helytartótanács felszólítására, hogy mit tud az »Oratio ad proceres« szerzőjéről és fordítójáról, azaz önmagáról és Martinovicsról, tanácsot kért társától, mire Martinovics a következő tartalmú nyilatkozatot szövegezte meg neki : Az Oratio szerzője azonos az íróval, kitől a Moniteurben a nyilt levelek megjelentek, noha Bécsben azt tartják, hogy egy külföldön tartózkodó magyar írta azokat. A dolgozatot a szerző Lipót király kérelmére fordíttatta magyarra, a franczia rendszernek kedvező néhány hely kihagyásával. A király a fordítást magyar minisztereinek bírálata alá bocsátotta, kik úgy vélekedtek, hogy mind a szerzőt, mind a fordítót »a haza atyjának és elsőrangú törvényhozónak« kell tekinteni. A király a fordítót száz aranynyal jutalmazta. Erre nézve ki kell hallgatni Ferencz királyt és nyomozni kell a császári levéltárban. A könyv példányait ő (Laczkovics) egy ismeretlen ember által lakásának ajtaja előtt elhelyezett csomagban találta. Fraknói is megjegyzi, hogy teljesen meseszerű a mód, a hogyan a példányok Laczkovicshoz kerültek. Ellenben más forrásból ellenőrizhető tény, hogy a fordító száz aranyat kapott. Valószínű,