Századok – 1921-1922

Történeti irodalom - Mályusz Elemér: Turócz megye kialakulása. Ism. Hóman Bálint 556

562 történeti irodalom. 562 tül. A XIII. században a katonáskodó jobbágyíiú-osztály kialakulása, a hospesek betelepítése és kiváltságolása, valamint az uradalom területére korlátlan tulajdonjoggal királyi adományt nyert, a comestől független birtokos nemes urak megtelepedése következtében a zólyomi erdőgazdaság, illetőleg Zólyom, Turócz és Liptó, ha névleg nem is, de lényegben a többi országrészben már bomlásnak indult XI—XII. századi megyével azonos királyi vármegyévé alakult át, a mi egyébként Szlavóniában, Erdélyben és másutt is jól megfigyelhető. Csupán erre a késői kialakulású, katonai czélokat is szolgáló XIII—XIV. századi zólyomi ispánságra és nem az eredeti erdőispánságra illik Mályusz megállapítása, hogy benne »mintegy megkövesítve figyelhetjük meg a megyének kezdetleges szervezetét és működését« (n. lap). A gyepüntüli terület betelepítéséről szólva Mályusz néhányszor »hódítás«-ról (i., 2. lap), a gyepüvonalról szólva »országhatár<(-ról (i., 26. 1.) beszél, noha a gyepüelve kétségtelenül az országterület része, Szent István óta — ha néptelen is — királyi birtok s az északi országhatár már a honfoglaláskor a Kárpátok láncza volt. Az sem áll, hogy »a gyepürendszer eleve kizárja mind a beszivárgás, mind a tömeges betelepülés lehetőségét«. (16. 1.) A XI—XIII. századi bessenyő, kún, oláh, szász, ruthén és egyéb települések épen az ellenkezőt bizonyítják. Gyepün innét, gyepün túl egyaránt lehetséges volt a betelepülés és beszivárgás, ha a királyi hatalom érdeke úgy kívánta. Az a megjegyzés, hogy a magyar királyság az Alföldön a turóczi viszonyoktól eltérően a szláv gradokba, az elűzött szláv nemzetségfők helyébe ültette volna a maga exponenseit (35. 1.), félreértésekre adhat okot. Mindössze arról lehet szó, hogy néhány központi fekvésű régi földvárat — pl. Csongrádot, Nógrádot, Zemplént — megyei székvárul választottak. A szláv grad-rendszert azonban egészében ép oly kevéssé vették alapul az alföldi és dunántúli megyék szervezésénél, mint Turóczban vagy Szlavóniában. Turóczmegye állapotát a XIV. század közepén feltüntető térképének tartalma nem fedi pontosan czímét. A szerző megállapítása szerint e korban már meglevő községek közül Dubova (87. 1.), Moskócz (90.1.), Szentpéter (92.1.), Ambosfalva (88.1.) és Folkusfalva (77. 1.) hiányzanak róla. Viszont a XV. századi településű Andrásfalvát (88. 1.) megtaláljuk rajta. Ε következetlenségnek okát. adja ugyan szerző, de magyarázata (94. 1.) nem kielégítő. A XIII. századvégi állapotot a kimutathatóan XIII. századi telepítésű falvak másfajta jelzésével is érzékeltethette volna. Kár, hogy e következetlenséggél csorbát ejtett a nagy gonddal és alapos részletmunkával kidolgozott tér-