Századok – 1921-1922

Történeti irodalom - Mályusz Elemér: Turócz megye kialakulása. Ism. Hóman Bálint 556

történeti irodalom. 557 nehézségeivel. Mégis hozzá mert fogni kezelő létére Turóczmegye kialakulásának vizsgálatához, e nehéz helytörténeti théma kidolgozásához. Az első fejezetben meggyőzően bizonyítja, hogy a honfoglaláskor meg nem szállt zólyomi gyepűelve betelepítése dél felől, Hont és Bars vármegyékből történt s hogy Zólyom eredetileg nem volt vármegye, hanem a bakonyi ispánsághoz hasonló erdőispánság, vagyis királyi magánuradalom. Lakói királyi erdöóvók és halászok. Katonáskodó népeleme nem volt, földmívesek csak a hont- és barsmegyei Oszlán és Devécse vidékének 1232-ben történt odakapcsolásával kerültek a zólyomi comes hatásköre alá. Ugyanezidőtájt kapcsolták be szervesen az uradalomba Liptó, Turócz és Árva vidékét. Ε fejtegetéseket világítja meg a zólyomi uradalom XIII. századi állapotát feltüntető térkép. A második fejezetben Turóczmegyének magyar foglalás előtti viszonyaival foglalkozik. írott források híján — Dopsch új irányt jelentő módszerét szerencsésen alkalmazva — a megyebeli archaeologiai leletek alapján igyekszik eredményhez jutni, felhasználva a helynevekben rejlő nyelvi bizonyítékokat is. Megállapítja, hogy a .szláv lakosság délnyugat felől, Nyitra vidékéről valamikor a IX. századtól a XII. század elejéig terjedő időben húzódott a turóczi és liptói fennsíkokra s ugyanez irányból követte őket az első magyar telepes-raj, a Divék-nemzetség ideszakadt ága. A XI. században a királyi hatalom is erről hatolt be Turóczba. A szláv lakosság continuítása biztosan megállapítható, de a tótság nem őslakó, csak a magyarok előtt utolsó megszálló réteg volt e területen. Mályusz öt szláv földvárat s ugyanennyi szláv nemzetséget, a várak körül talált leletekben határozottan IX—X. századi jellegű fegyvereket állapít meg és a XIII. század elején már 33 szlávoktól lakott községi telepet mutat ki Turócz területén. Ebből s a teljesen analog liptói viszonyokból — nézetem szerint — nyilvánvaló, hogy a betelepülés, bár nem tömegesen, mindenesetre csoportosan történt, a mi biztos támaszpontul szolgál a település pontos időpontjának megállapításához, a mitől a szerző tartózkodott. A termékenyebb nyitrai vidékről a magas hegység terméketlen, de védettebb fennsíkjaira csoportosan, mindenesetre külső erő kényszerítő hatása alatt húzódtak. Ily erő azonban e vidéken a IX—X. század folyamán csupán két ízben, a magyar honfoglaláskor és azt néhány évtizeddel megelőzően a morva hatalomnak Nyitrába történt betörésekor működött. Pribina sorsa, ki szintén Szvatoplukék elől menekült Nyitrából, az utóbbi feltevés mellett szól, de lehet, hogy a Csallóköz—Nyitra—Vágvölgyön megszálló magyar törzs nyomása elől menekültek a