Századok – 1921-1922

Értekezések - MISKOLCZY ISTVÁN: Nápolyi László - 499

518 miskolc ζ y istván. János pápa tehát feláldozta II. Lajost, László viszont XII. Gergelyt, a ki Gaetából egy velenczei kereskedelmi hajón Riminibe menekült Carlo Malatestához. A míg László békekötésekkel ámította ellenfeleit, fáradhatatlanul készült régi kedvencz terve kiviteléhez : Rómának, Ttália birtokának, esetleg a császári méltóságnak megszerzéséhez. A béke értelmében a Gergelytől kinevezett praelatusokat meg kellett volna méltóságuktól fosztania, ezt azonban nem tette, ellenben óriási vámot vetett ki a Rómába szállított borra, hogy Rómában növelje az elégedetlenséget, majd kísérleteket tett a város ostromával is, de sikertelenül. A sereg téli szállásra, Sforza Peruggia védelmére, László pedig Nápolyba vonult. A zsoldos vezérek közül Sforzát becsülte a király legtöbbre, őt tartotta legmegbízhatóbbnak és teljesen magához akarta őt lánczolni, birtokokkal adományozta meg, az ország előkelői közé emelte, 12 éves fiát pedig Tricaricum grófjává tette. így kezdte meg az ifjú pályáját, melyet mint Milano herczege fejezett be. László, mikor Rómához közeledett, kijelentette, hogy a pápa a zsinatra megy, neki közel kell lenni az örök városhoz, hogy a zavargó elemeket megfékezze. A pápa nem bízott ugyan benne, mégsem számított László vakmerő támadására.1

Míg Sforza, majd Carlo Malatesta Paolo Orsino ellen küzdöttek, Tartaglia éjnek idején áttörte Róma falait a jeruzsálemi szent kereszt temploma közelében, katonái rettenetesen kifosztották a várost, több helyen felgyújtották s főleg a papokkal szemben voltak kegyetlenek.2 A pápa sem bízott a Castel S. Angelo falaiban, lóra ült és bíborosaival Sutriba, Viterbóba futott s mikor ezek meghódoltak Lászlónak, sok szenvedés közt folytatta útját Sienába, majd Firenzébe, hol a pápa és a király pártja viszálykodott egymással, a pápát nem bocsátották be a városba, udvarát azonban befogadták.3 László Rómában új hivatalnokokat rendelt, helytartói 1 »licet non multum de eo confideret Pontifex, sciens enni facile fractorem esse fidei, non tamen credebat pro tunc contra eum aliquid attentaturum«. S. Antoninus Raynaldusnál, 27. k. 10. §1413· 2 Α rómaiak nem fejtettek ki ellenállást, mert »communiter dictum Balthasarem habebant exosum propter infestas gabellas et onera, quibus continue afflixit eosdem«. Sok római meg is vesztegettette magát a királytól »more veteri Romanorum«. Tlieod. e Niem Raynaldusnál-, 27. k. 19. §. 1413. 3 Cliron. Eugub. 955. 1. — Aretini Comm. 927. 1.