Századok – 1921-1922
Értekezések - HOLUB JÓZSEF: Az életkor szerepe középkori jogunkban és az »időlátott levelek« - 32
-44 HOLUB JÓZSEF. mondva, a mennyiben az okozott kár kétszeresében marasztalták el.1 A biztosíték-adás, cautio, sem volt ismeretlen ; tudjuk ezt az 1320-ban Temesvárott összegyűlt főpapok jogi véleményéből, a kik elé az a kérdés került, vájjon az özvegy kiskorú leánya nevében követelheti-e a bíróság előtt a leánynegyedet ? A főpapok válasza az volt, hogy igen, követelését megteheti akár ő, akár valamelyik rokona is a gyámság jogán, csak ingatlanaiból megfelelő biztosítékot kell nyújtania.2 4. §. A törvényes kor és a teljes kor (légitima aetas és perfecta aetas). — Kétségtelen, hogy a fejlődés menete nálunk is ugyanaz volt, mint a mit a külföldi analógiák mutatnak, hogy t. i. eredetileg csak egy korhatár szerepelt3 s ennek elérésével az ifjú teljes jogú tagja lett a társadalomnak, felszabadult a gyámság alól, házasságra léphetett és vagyonával szabadon rendelkezhetett. Egy oklevelünk a XIII. század elejéről »virilis etas«-nak nevezi ezt a kort a pueritiával szemben,4 pedig a 14 éves ifjú még nem nevezhető valójában annak, de mint serdültnek a jogai ugyanazok voltak. Az egyszerűbb életviszonyok megváltoztával azonban kitűnt, hogy a 12. vagy 14. évvel nem tanácsos megadni a gyermeknek a teljes cselekvőképességet; ezért a korhatárt vagy lassankint mindjobban s jobban kitolják, vagy pedig ezt megtartva, megállapítanak mellette egy vagy több későbbi terminust is, a melyeknek eléréséig bizonyos jogokat illetőleg a korlátozás még fenntartatik. Nálunk ez utóbbi történt. Mint láttuk, a törvényes kor a XVI. század elejéig fiúknál a 14. leányoknál pedig a 12. életévvel, attól kezdve pedig mindkét nemnél egyformán a 12. évvel köszöntött be. Okleveleink azonban ezt is, ép úgy mint a nem-törvényes kort, nem corroboranda adducere coram nobis« . . . (Magy. orsz. levt. Dl. 29709), 1410. . . . >>adveniente tempore adulte etatis eorum . . . premissa personalibus eorum assistentiis roborando ratificare tenerentur«. (Soproni okit. II. k. 617. 1.) 1 HK. I. R. 123. cz. 2 »Nos vero . . . eisdem respondimus, quod tunc dcmum mater vei alius proximus tutorio seu curatorio nomine dictam quartam filialem pro filia minoris etatis petere, agere et acquirere possunt in iudicio, cum mater vei alius proximus vei alii fideiussores pro eis sufficientem cautionem, sua seil, immobilia obligando de ratitione dicte filie et de expeditione seu defensione proximorum dicte filie ab omnibus processu temporis dictam quartam vendicare volentibus prestiterint.« (Berzeviczy-cs. levt. N. Múzeum.) 3 »Das altdeutsche Recht kannte nicht verschiedene Abstufungen der Minderjährigkeit.« (Heusler : i. m. II. k. 489. 1.) 4 1237. Wenzel : i. m. VII. k. 47. 1.
