Századok – 1921-1922

Értekezések - ANGYAL DÁVID: Széchenyi döblingi évei 465

gróf széchenyi istván döblingi évei. 4 89 a gyakorlat terén képzett, természetes eszű orvosnak jellemez,1

megállapította, hogy Széchenyi vallásos érzésből kifejlett mania desperatoriában szenvedett.2 Görgen diagnosisának megbízhatóságát bizonyítja egy nyilatkozata, melyet dr. Guszmann hallott tőle 1858-ban. Az öngyilkosságról vitatkoztak és Görgen a vita közben így szólt : »Lássa •ön, e sors vár a mi grófunkra is.«3

Valóban ez a sors régen, ifjú kora óta kisértette, de többé ki nem kerülhette azt, mikor a házkutatás után már nem kételkedhetett abban, hogy kiviszik majd erőszakkal megtört szívének utolsó refugiumából. Márczius elejétől április 8-ikáig küzdött az •öngyilkosság szándékával. Hogy e hetek alatt mit szenvedett, azt már évekkel azelőtt megírta az Önismeret-ben. »Bizonyosan nem a legkínosabb pillanat« — írja Széchenyi — »mikor valaki magát főbe lövi — de ily tettnek kimondhatatlan kínosságát azon több nap, több hét, sőt több •éveken át kebelben hordott kétség képezi, mely a szerencsétlent majd arra sürgeti, hogy vegye a pisztolyt kézbe, majd arra inti, tolná azt el.«4

Nem a haza sorsa felett érzett kétségbeesés hajtotta az öngyilkosságba, i860 január i-én azt írja egy barátjának : »Válni kell tudni. Ez most a legfőbb kellék.«5 Ekkor már érezte, hogy vége közeledik, de barátját biztatja a jobb jövővel, mert »az absurdum nem mehet in infinitum«. Lelkiismereti tragédiájának kifejlése akkor már nem volt kapcsolatban az ország sorsával, hanem azon fordult meg, hogy mikor alakul ki fogadalmából a külső hatás következtében az a kényszerű lelkiállapot, mely az öngyilkosságot ráparancsolja. Széchenyi halála után a kormányt az a kérdés foglalkoztatta, hogy mi történjék az elkobzott iratokkal. Károlyi az íratok átvizsgálását és a kormányhatóságok tűnődését egy jelentékeny fejezetben beszéli el. Kiemelkedik e fejezetből Prandtner Ferdinándnak, az udvari titkárnak alakja, a ki az iratok átvizsgálásával volt megbízva. Prandtner Leo Wolfram néven egy szatirikus regényt írt, melyre Széchenyi gondolatai is hatottak. Hivatali kötelessége volt igazat mondani mint titkár, de jelentésében lehetően enyhén ítéli meg azt a nagy magyar szatírát, melyet a kétségbeesésnek szinte mániákus gyűlölete sugallt. 1 Károlyi I. 11. 1. 3 Kecskeméthy id. h. 53. 1. 3 Guszmann id. h. 38. 1. 4 169. 1. 6 Levelek III. 748. 1. Századok, 1922. VI—VIII. füzet. 32