Századok – 1921-1922

Értekezések - ANGYAL DÁVID: Széchenyi döblingi évei 465

476 angyal dávid. mint Czenkcn, a komor elhagyottságban. Itt maradok — írja augusztus 7-én aláhúzva elhatározását. Augusztus 10-én hozzájárul Kossuth rendeletéhez, mely a közpénztárakat eltiltja àz új egy és kétforintos osztrák bankjegyek elfogadásától. Alá kellett írnom — így kiált fel — megint új érdemet szereztem a bitófára. Augusztus 15-én, mikor már igen rosszul van, mikor már imádkozni sem tud, egy szörnyű éjszaka után elhatározza a kétségbeesés elszántságával, hogy Pesten fog elpusztulni. Augusztus 18-án Kovács Lajossal beszélget Kossuth terveiről és a nagy általános magyarországi vérontásról, a mire Széchenyi naplójában megjegyzi : »Eletemmel és az enyéim életével nem törődöm. Hadd legyek tízmilliószor inkább a .meggyilkolt, semmint a gyilkos.« Óhajtja a halált, augusztus 23-án epedve várta, hogy Patay lelövi a párbajban. Augusztus 27-én mégis csak elszánja magát arra, hogy feleségét és gyermekeit hazaküldi. »Vájjon fogom-e őket viszontlátni ? Azt hiszem — nem ! Szívem megszakad — és mégis könnyebben érzem magamat« — írja naplójába. Most már csak önmaga áll szemben a vészéiylyel.1

Mint látjuk, a félelem érzetét leküzdi humorral, kötelességtudással és halálmegvetéssel augusztus 27-éig. Czélszerü intézkedésekkel is óvja magát, mint Kovács Lajos elbeszéléséből tudjuk s általában túlteszi magát a személyi biztonság miatt érzett aggodalmakon mindadd·g, a míg aránylag egészségesnek mondhatjuk. Nem azok az aggodalmak dúlták fel lelkét. Az a szörnyű önvád, mely már a harminczas években jelentkezik, különösen 1848 május közepe óta hatalmas erővel kezdi rombolni belső életét. Május 18-án írja naplójába : »A gondolatok miatt nem bírok aludni. Úgy látom, hogy legfőbb oka vagyok mindennek. Hegy vezekeljek, és' hogy a másvilágon elfogadjanak — itt lent lassú tűzön kellene tisztulnom.« Védekezik ugyan e gondolat ellen, de mennél sötétebb lesz a helyzet, annál eredménytelenebb a védekezés. Ez az, a mi a belső bomlást felidézi, a félelmi érzet csak mellékesen zavarja. A két érzésáramlat hatásának arányát maga határozza meg a legjobban július 18-iki feljegyzésében : »Reggeli két óra óta nem alszom ! . . . O, minő szemrehányásokat teszek magamnak ! — Nem magamat és az enyéimet féltem ; hanem a felelősség, hogy az egész országot, az egész monarchiát a romlásba döntöttem !«2 1 Károlyi í. 285.. 324., 335., 338., 368., 371., 374., 376., 381., 385. L 2 Károlyi I. 316., 354. 1.