Századok – 1921-1922

Értekezések - ANGYAL DÁVID: Széchenyi döblingi évei 465

gróf széchenyi istván döblingi évei. 4 89 séges-e engedmények és a dynastia segítsége által Jellasicsot lefegyverezni ? Batthyányt azonban szenvedélyes elfogult­sága az osztrák minisztérium ellen és talán Jellasicsnak udvariassága is teljesen félrevezették. Áttérve már most a Napló életrajzi értékelésére, fel­tűnő, hogy az mennyire megerősíti mindazt, a mit Kovács Lajos ismeretes munkájában Széchenyi 1848-iki belső küz­delmeiről feljegyzett.1 Úgylátszik, Kovács előtt Széchenyinek alig volt titka ; feltétlenül megbízott benne, mint Hamlet Horatióban. Kovács munkája és a Napló kiegészítik egy­mást. Találóan mondja Károlyi, hogy Kovács fejezeteit el kell olvasnunk, ha meg akarjuk érteni Széchenyi 1848-iki Naplóját. Mert Kovács nem csupán krónikása Széchenyi közélete utolsó éveinek, hanem különösen miniszteri pályá­jának politikai történetét is megírja. Kifejti, hogy mélyebben senki sem fogta fel Ausztria és Magyarország viszonyát, mint Széchenyi. Kossuthtól, sőt Deáktól is különbözött a pragmatica sanctio értelmezésében. Deák akkor még azt vallotta, hogy Ausztriát és Magyarországot personalis unió köti össze s noha nem helyeselte a 48-as törvényhozók sietős munkáját, akkori közjogi nézetei nem ellenkeztek a 48-as törvényekkel s így elvi okok nem gátolták abban, hogy belépjen a Batthyány-minisztériumba. Széchenyi ellenben a pragmatica sanctioból a reális uniót magyarázta ki és a két fél közt a közös ügyek kezelése módjának megállapítását nem csupán törvényes kötelezettségnek tekintette, hanem oly intézkedésnek, mely előmozdítja a birodalomnak javát •és biztosítja Magyarországnak fennmaradását. Az a hírhedt memorandum, melyet az osztrák minisztérium augusztus 31-iki kelettel adatott át a magyar minisztériumnak, bár nem volt mindenütt szerencsésen fogalmazva, tulajdonkép Széchenyi közjogi alapelveiből indult ki. Pedig azt a memo­randumot Kossuth a legnagyobb politikai bűnnek nevezte. Miért lépett be tehát Széchenyi abba a minisztériumba, mely­nek közjogi felfogásától annyira távol állott ? Széchenyi köz­vetlenül a bécsi forradalom kitörése után azt a gondolatát szerette volna érvényre juttatni, hogy a magyarság most ne követeljen semmit a dynastiától, hanem védje meg azt a forradalom ellen. Mert szerinte a dynastia nem fog el­merülni e válságban, a kikénvszerített engedményeket még 1 Kovács Lajos : Gróf Széchenyi István Közéletének Három Utolsó Éve. 1846 — 1848. Budapest, 1889. I., II. L. különösen a Il-ik kötetet.

Next

/
Thumbnails
Contents