Századok – 1921-1922

Értekezések - ANGYAL DÁVID: Széchenyi döblingi évei 465

468 angyal dávid. II. Széchenyi naplója (1848 márcz. 19—szept. 4.) Az első magyar felelős minisztéi-ium tagjai közül senki sem tudott irodalmi és lélektani szempontból oly érdekes naplót írni, mint Széchenyi. A naplóírásra a művészi alkotás ki nem elégített vágya kényszerítette. Lelkének háborgását néha oly felkiáltásokban örökíti meg, minőket csak a legnagyobb tragikai költők szoktak kitalálni. Tapasztalatait, benyomásait szaggatottan, nyugtalan töredékességgel veti papírra. Minisztertársai, ha naplót írnak, bizonyára körülményesen, vagy legalább a lényeget szabatosan kiemelő módon beszélték volna el a miniszteri tanácskozásokat és a többi politikai eseményt. Széchenyi sokkal izgatottabb, semhogy történeti . compositiót alkosson, csak egyes jeleneteket vázol, vagy épen vonalakat vet a papírra. így tulajdonkép a politikai történetre nézve kevesebbet tanulunk az ő feljegyzéseiből, semmint egy annyira nagynevű miniszternek naplójától vártuk volna. De annál gazdagabb a napló tanulságokban, ha Széchenyi belső küzdelmeinek hullámzását vizsgáljuk benne. A Naplónak történeti és életrajzi értékét Károlyi a Bevezetésben tömörséggel és hűséggel jellemezte ; e Bevezetés és Károlyi jegyzetei nagyon megkönnyítik majd annak a történetírónak munkáját, a ki a Naplót nagyobb irodalmi mű keretében fogja felhasználni. Néhány megjegyzéssel magunk is hozzá szeretnénk járulni Széchenyi új Naplótöredéke köztörténeti és életrajzi jelentőségének értékeléséhez. Június n-ikén, mint ismeretes, a pesti Káróly-kaszárnya sajnálatos összeütközésnek lett színhelye. Egy olasz zászlóalj és az ujoncz honvédek közt tüzharcz keletkezett, melynek három honvédtiszt s vagy öt közhonvéd esett áldozatául. Az olaszoknak is voltak halottjaik. Ez a vérengzés újabb jele volt annak, hogy a rendes hadsereg rosszakaratú tisztjei bujtogatják a csapatokat a honvédség ellen. Más politikai jelentőséget nem tulajdoníthatunk a kaszárnyai csatának. Azonban a szomorú episod hatásának leírása Széchenyi Naplójában Kossuthot sajátságos világításban tünteti fel. Június ii-ikén ugyanis minisztertanács volt Kossuth lakásán. Kossuth a tanácsban merészen és hevesen beszélt. »El kell küldeni minden katonaságot (t. i. a fővárosból) — forradalmi állapotot előidézni. — A nemzet gyáva !« Egyszerre Pestről átszaladnak az emberek Budára kiáltozva : »El van veszve minden, az olaszok lőttek.« Kossuth arczát halálos