Századok – 1921-1922

Értekezések - HOLUB JÓZSEF: Az életkor szerepe középkori jogunkban és az »időlátott levelek« - 32

-38 HOLUB JÓZSEF. hogy itt csak a római jognak singuláris hatásáról tanúskodó elszigetelt jelenséggel állunk szemben, amelynek magyarázatát a szerződő felekben meg is találjuk, s azt nem általánosíthatjuk. A mikor ugyanis Béla hercxeg 1269-ben a templomos lovagokkal délvidéki birtokokban cserére lép, ezt írja : »set quia nos vicesimum quintum annum non compleveramus tempore transactionis seu compositions presenilis, cum viginti annorum esse diceremur, iuravimus . . . super premissis non retractandis .. .«1 A már említett kifejezésekből látjuk, hogy bizonyos szellemi fejlettség kívántatott meg hozzá (discretionis anni), s mint IV. László két oklevele is mondja, azt a serdültség (pubertás) hozta meg.2 Oklevelei alapján mégis állapíthatjuk, hogy mikor érte ő ezt el. A terminus ante quem-et egy 1277-iki oklevele szolgáltatja, melyben azt mondja, hogy »adempto regni nostri pleno gubernaculo domino concedente in etatem légitimant venissemus«.3 Minthogy ez oklevele uralkodásának hatodik évében kelt, 1277 szeptember elseje után adatott ki, a mikor — minthogy 1262 október végén vagy november elején született4

— 15. évében volt vagy esetleg azt már be is töltötte. Szerencsénkre van egy olyan oklevele, mely ezt kiegészítve, teljes bizonyossággal dönti el e kérdést. 1284-ben Timót zágrábi püspök egy régebbi adományának megerősítését kéri, a mit a király teljesít is, kiemelvén, hogy ezt »iam ex divine propiciationis gratia ad legittimos seu discretionis annos feliciter pervenientes<i teszi ;5 mivel pedig az eredeti adománylevél 1277-ben, uralkodásának ötödik évében, tehát 1277 szeptember i-je előtt kelt,6

kétségtelen, hogy a törvényes korba jutása akkor történt meg, a mikor 1277 október végén, vagy november elején 15. életévét betöltötte. Ez az adat tehát a Kálmán-féle 15 éves korhatár mellett szólna ; ámde mi ismét a későbbi 14 éves korhatárnak visszaható fontosságát hangsúlyozva, csak annak a lehetőségnek felvételével gondoljuk eldönteni e kérdést, hogy különbség állt fenn a közjogi és magánjogi nagykorúság között, s 1 Τkeiner : Mon. Hung. hist. I. k. 314. 1. 2 ... »infra nostre pubertatis annos, quando non plena nobis reruni notifia habebatur« . . . (1277. Hazai okmt. VII. k. 165. 1.), . . . »nobis infra pubertatis tempóra constitutis« . . . (Wenzel : i. m. IV. k. 82. I.) 3 Hazai okmt. VII. k. 165. 1. 4 Kállay U. : Kutatások IV. László korára. Száz. 1906. 45. I 6 Wenzel : i. m. XII. k. 412. 1. 6 U. o. 190. 1.