Századok – 1921-1922

Tárcza - Karácsonyi János: A váradi káptalan megrontása 440

444 tárcza. védeni, hanem fellépett a szószékre is és kora hittudományának színvonalán álló szentbeszédeivel lelkesítette, állhatatosságra serkentette a Váradon maradt katholikusokat. Egyszerű, de nyomatékosan szóló bizonyítéka ennek az az ujjnyi vastag, fatáblákba kötött kézirat, a melyet ma a budapesti egyetemi könyvtárban : Manuscripta. A. nr. 182. jelzés alatt kegyelettel őriznek. Mindszenti András Nagy-Váradon 1563-ban pünkösd ünnepe után eső első vasárnaptól újévig mondott szentbeszédeinek fogalmazványait (Sermones a Dominica prima aestatis usque ad Circumcisionem) tartalmazza e kézirat. A szentbeszédek nincsenek egészen kidolgozva, csak a tételek felosztására és a bizonyítékokul szolgáló igazságok felsorolására szorítkozik, mert hiszen a beszédeket nem latinul, hanem magyarul mondotta el. Azért írja utolsó szentbeszéd-vázlata végén »In hiis rapsodys, pie lector, non est quod Tullianam facundiam quaeras. Fidelibus, si non possunt latine, sufficit Christiane loqui. Interim vale«. (Fol. 1986.) Hogy csakugyan Nagy-Váradon írta e művét, az a lap szélére, vagy egy-egy beszéde végére odavetett megjegyzéseiből bőven kitűnik. Ilyenek : »Waradini 1563 (Fol. 1396), »Waradini 1563. Andreas Myndzenthy canonicus Waradiensis« (Fol. 173), »Andreas Myndzenthy. Waradini 1563, ingenti labore« (Fol. 189), Andreas Myndzenthy Waradini« (Fol. 1896). Részletesen eddig senki sem vizsgálta meg e szentbeszéd-vázlatokat, pedig irodalomtörténeti szempontból nagyon érdekes lenne azokból egy-kettőt kinyomtatni, hogy megállapítható legyen, haladt-e a katholikus egyházi szónoklat Temesvári Pelbárttól (1504) Mindszenti Andrásig (1563) és mennyit ? Ily lelkes vezetők példájára, Báthory István pártfogása mellett nem csupán a székeskáptalan tagjai maradtak itt, hanem itt maradtak a váradvelenczei utczán a Klára-szűzek, Szentjánoson a volt apátsági épületben a Margitszigetről 1541-ben odamenekült Domonkos-rendű apáczák, Fugyivásárhelyen a pálosok, sőt bár csekély számmal, visszajöttek a Ferencz-rendű és Domonkos-rendű férfiszerzetesek. Az apáczák annyira reménykedtek, hogy elkezdették 1557-ben jogtalanul elvett ingatlanaikat sVisszaváltogatni.1 1560 után a váradi káptalan visszatért régi szokásához és nevezetesebb kiadványainak végére kezdte följegyeztetni, ha nem is az oszlopos-, legalább azon kanonokoknak nevét, 1 Becsky-levéltár a budapesti Nemzeti Múzeumban. 1563 — 65. évek·