Századok – 1921-1922
Értekezések - HOLUB JÓZSEF: Az életkor szerepe középkori jogunkban és az »időlátott levelek« - 32
AZ ÉLETKOR SZEREPE KÖZÉPKORI JOGUNKBAN. 35 ederetur), a szülés ellenőrzésére (ad, custodiam -partus) törvényesen néhány tisztességes és megbízható nemes asszonyt alkalmazván, miután megtudta, hogy ez álürügyként volt kigondolva, azokat a várakat és a kastélyt nem egyszer méltóztatott jóindulattal viszszakövetelni.«1 Ennek az intézkedésnek, mint a K. u. I. sz. derekáról való S. C. Plancianumnak is, az volt természetesen a czélja, hogy hivatalosan konstatálják a terhességet és hogy az alácsúsztatást megakadályozzák. Másrészt azonban arra is szolgálhatott, hogy így a születés pontos idejét ellenőrizhessék, mert utószülötteknél ez döntötte el, hogy törvényeseknek tekintendők-e vagy sem. A Hármaskönyv szerint a posthumusokat akkor lehetett törvényeseknek elfogadni, ha a férj eltemetése után tíz hónapon belül születtek meg. Hogy mikor kezdett ilyen értelemben mint jogalany szerepelni a méhmagzat, arra a'Hármaskönyvben határozott feleletet találunk ; nemcsak a nasciturus iam pro nato habetur fictio alapjára helyezkedik ugyanis, hanem kimondja egyszersmind azt is, hogy a fogamzástól kezdve van a fogamzottaknak egyenlő joguk a megszületett és élő fiakkal, akikkel az apai jogokban mindenkor egyaránt örökölnek.2 3. §. A nem-törvényes kor (illegitima aetas). — Bár a testi és szellemi fejlődés menete egyénenként nagyon változó, mégis meg lehet állápítani általánosságban olyan időpontot, a melyhez mindkét tekintetben bizonyos fokú fejlettséget fűzhetünk, a mely irányadó lehet így arra nézve is, hogy a jogi ténykedésekhez szükséges belátó és akaratelhatározó képességnek kellő foka a gyermekben már megvan. A római jog a 7. évnél szabta meg az első ilyen határt, a mikor az addig teljesen cselekvőképtelen infans impubes lett s bizonyos nagyon korlátozott cselekvőképességgel ruháztatott fel ; ez azután a 14., illetve 12. évvel tágult s teljes felszabadulását minden korlát alól a 25. életévvel érte el. Ez a többszörös tagozottság azonban már fejlődésnek, a fejlettebb életviszonyok követelményeihez való alkalmazkodásnak eredménye volt, s így nem csodálkozhatunk azon, ha a korai középkori jogokban az egyszerűbb életviszonyoknak megfelelően csak egy terminust találunk, még pedig elég alacsonyat. 1 Vécsey T. : Az 1542. évi pozsonyi országgyűlés 43. törvényczikke. Századok, 1909. 304—313. 1. — Puer surreptitius-ról 1. 1497. VII. 17. Ν. Múzeum. Törzsanyag. 2 HK. II. R. 62. cz. 3*
