Századok – 1921-1922

Értekezések - HOLUB JÓZSEF: Az életkor szerepe középkori jogunkban és az »időlátott levelek« - 32

AZ ÉLETKOR SZEREPE KÖZÉPKORI JOGUNKBAN. 33 rá, mint későbbi jogalanyra, majd szállni fognak, védelmébe vegye.1 Első sorban az örökjogban volt ennek nagy jelentősége ; s minthogy nálunk a birtokok jogi természetének különbözősége igen erősen hangsúlyozva volt, ennek folytán itt e kérdés még fokozottabb fontosságot nyert, a mint azt néhány, a középkori gyakorlatra világot vető okleveles emlékünk is bizonyítja. 1341-ben Károly Róbert a fiúutód nélkül elhalt Karacs fia Miklós zalai birtokát eladományozta Lőrincz fia Jánosnak. Az özvegy azonban, megjelenvén a király előtt, tiltakozását jelentette be ez ellen, mert teherben maradt özvegységre ; a király ezt tekintetbe véve úgy rendelkezett, hogy a szülés megtörténtéig az özvegy az illető birtokban megmaradhat, a mikor azután a kérdést az fogja eldönteni, fiú vagy leány-e az újszülött.2 Hasonló esete volt 1359-ben László fia János özvegyének, mikor elhalt ura birtokát a király eladományozta, pedig ő teherben maradt özvegységre. Természetesen erre hivatkozva tiltakozott a beiktatás ellen, s a nádor ez alapon a tárgyalást júniusról a következő év januárjára el is halasztotta, — az özvegy állítása szerint akkor » a . . . marito suo tertii Mensis pregnáns existeret« — hogy a szülés eredményéhez képest hozhasson majd ítéletet.3 A harmadik idevágó ismert eset még több érdekes részlettel szolgál. Fraknói Pál 1437-ben örökösök nélkül halván el, özvegye és leányai a fiágat illető birtokokat is maguknál tartották ; s mikor a legközelebbi osztályos atyafi ezek kiadását követelte, az özvegy egyebek közt azért is visszautasította ezt, mert teherben volt. Az ítélet úgy szólt, hogy bár a birtokokat régebbi örökösödési szerződések alapján azonnal meg kell felezni, végleges érvényre ez csak akkor fog emelkedni, ha fiú születik ; ha ellenben az újszülött leány lesz, 1 Heusler : Institutionen d. deutsch. Privatrechts. Leipzig, 1885. I. k. 100—101. L, Gierke : Deutsches Privatrecht. Leipzig, 1895. I- k. 357. 1. — A zsidó jog felfogására nézve 1. S. Rubin : Der »nasciturus« als Rechtssubjekt im talmud, u. röm. Rechte. (Zft. f. vergl. Rechtswiss. XX., 1907. 119.) 2 . . . »ideo eandem dominam in eadem possessione usque ad tempus partus sui pacifice auctoritate presentium reliquimus et committimus permanere expectantes utrum prolem masculinum pareat, nec ne«. (Magy. orsz. levt. Dl. 3409.) 3 . . . »ut medio tempore habito partu . . . discernere valeremus in premissis, quid fieri debuisset iustitia exigente« . . . (Zalai okit. I. k. 615. 1.) Századok, 1921. I-V. füzet. 3