Századok – 1921-1922

Történeti irodalom - Fraknói Vilmos: A magyar királyválasztások története. Ism. Szabó Dezső 381

386 TÖRTÉNETI IRODALOM. Igen sokat emlegették azt a kérdést, milyen szerepe volt nálunk a trónöröklésnek az Árpádok kihalása után s vájjon kiterjedt-e az a királyi család nőágára is. Ezt a jogot rendesen abból vezetik le, hogy valamelyik olyan király, kinek apja is király volt, valamelyik oklevelében Magyarország örökös, természetes vagy született urának nevezi magát. Bizonyos, hogy érdemes lenne e szavak jogi jelentőségét és történetét tanulmányozni, de itt legyen szabad csupán pár adattal rámutatnunk arra, hogy e szavakból az örökös királyságot levezetni nem lehet. A föltétlenül választás czímén trónra jutott Károly Róbertet a magyarok »Magyarország törvényes királyának és született uruknak ismerték el«,1 viszont az »örökösödés czímén őt illető trónt elfoglaló« Lajos azt mondja magáról, hogy őt »a praelatusok, bárók és nemesek egyhangú szavazattal emelték jvirályukká«.2

Ε kifejezések czímén vitatták egyesek a nőág örökösödését, holott arról egykorúak semmit se tudtak s csak Ferdinánd választása alkalmával említette meg egyik magyar úr, hogy »Zsigmond és Albert királyok nejeik örökösödése útján jutottak a magyar koronához«.3 I. Ulászlót4

és V. Lászlót is »természetes uruknak«5

nevezték a magyarok, viszont annak mondotta magát a Mátyás ellen behívott lengyel herczeg, Kázmér is.6

Mindezekből pedig világos, hogy a sokat emlegetett szavak semmiféle örökösödési jogot nem állapítanak meg. Tény azonban az, hogy 1301-től kezdve szabadkirályválasztó ország, volt hazánk, a mely állapot ugyan törvénybe iktatva nem volt, de a melyet a közvélemény törvényesnek fogadott el. Hogy mily naiv féltékenységgel vigyáztak azonban reá, annak bizonyítéka a királyválasztás ősrégi voltának állandó hangsúlyozása. Mikor Károly Róbert megválasztásáról volt szó, tehát alig pár évvel az örökös királyi család kihalta után, már erélyesen hangsúlyozzák Gentilis bíbornokkal szemben a magyarok, hogy a trónnak választás útján való betöltése »az ország régi és megerősített (így) szokása szerint« történik. Sok tekintetben növelné tudásunkat, ha Fraknói könyve a maga jelességein kívül arra is ösztönzésül szolgálna, hogy az itt felvetett kérdések tisztáztassanak. A munka nem is lenne nagyon nehéz, mert alapjai è műben le vannak rakva. Szabó Dezső. 1 Vaticani okirattár. II. 265. 2 Kovachich, Supplementum. I. 270. 3 Jászay, Magyarország napjai a mohácsi vész korában. 323. 4 Katona, História critica. XIII. 75. 5 Egy prágai codexből idézve Fraknói tárgyalt művében. 83. 1. 6 Dogiel, Codex dipl. regni Poloniae. I. 60.