Századok – 1921-1922
Értekezések - FEJÉR GÉZA: Magyarország területe a X. század közepén Konstantinos Porphyrogennetos De administrando imperiója alapján 351
366 FEHÉR GÉZA. hogy lehetne Morávia déli ország,1 holott észak-észak-nyugati volt, hanem az, hogy megállapítsuk, milyen forrás alapján beszél igy róla. Konstantinos adatainak, így Nagy-Moráviájának is,, forrásukhoz s nem közvetlenül a tényekhez van közük. A forrásra nézve negativ bizonyítékul szolgál első sorban az, hogy az adatok nem felelnek meg a tényeknek. Nagy-Moráviáról nem voltak komoly, positiv adatai, se régi történetéről, sem fekvéséről, se a moráviai keresztyénségről, Method szerepéről nem tud, annyira nem, hogy »aßaxtiotoc«-nak mondja ezt az országot. Még világosabban utal forrására, még pedig mondai forrásra az, hogy mindenütt Szvatopluk a fontos, Szvatopluk országáról beszél Konstantinos s a Nagy-Moráviának szentelt egyetlen fejezet tulajdonképen csak egy Szvatoplukról szóló népmonda. A többi Nagy-Moráviára vonatkozó megjegyzésben is »ήχο; ή yoipa -où Σφενδοπλόκου« (13. f.) S »ης ήρχε το πρότερον ό Σφενδοπλόκος« (40. f.) jelzi, hogy forrásában nem is az országról, hanem Szvatopluk fejedelemről volt szó, a mi azt bizonyítja, hogy monda a forrás. Csak monda törődhet ennyire csak egy hatalmas király személyével, csak monda tudja ennyire elhomályosítani' az országokat s egész történetüket egy hatalmas király személye köré csoportosítani. A mint a hun birodalom helyett Attila személye lett a fontos a népmondában, Moráviáról is Szvatopluk története marad csak fénn. Arra vonatkozólag is találunk valamit, hogy milyen monda alapján ír erről a földről Konstantinos. Ha a De adm. imp. egyes részeit forrásuk szerint nézzük, azt találjuk, hogy míg más népekről főleg irodalmi források s jelentések alapján ír, a délszlávokról első sorban hagyomány alapján beszél. Ε részben maga Konstantinos utal forrására : »λέγουσιν οί αυτοί Χρωβάτοι«2 s tényleg oly erős a byzanczi-horvát kapcsolat, hogy igen könnyen juthatott előkelő horvát családok hagyományaihoz s a horvát népmondához. Mint mondottam, a De adm. imp.-ba feltűnő terjedelemben veszi fel e délszláv hagyományon nyugvó anyagot s a hovát-délszláv mondák vizsgálatából kitűnik, hogy itt is ez a forrás. Ma, mikor ez a hagyomány csak részben s nagyon körmönfont átdolgozásban ismeretes, nem állapíthatjuk meg teljes egészében, hogy mily hatással volt a De adm. imp.-ra, ép úgy nem, mint a magyar hagyomány hatását sem, de az az egy-két nyom, a mit találunk, igen jó alap Konstantinos néhány helyének megértésére és értékelésére. A horvát-délszláv hagyományt 1 Bury kísérlete eléggé mutatja, hogy ez alig lehetséges ! 2 C. 31. p. 150. 4.
