Századok – 1921-1922

Értekezések - MISKOLCZY ISTVÁN: Nápolyi László - 330

NÁPOLYI LÁSZLÓ. 343 László elérte czélját. A nápolyi bárók meghódoltak és önkéntes adó megajánlásával iparkodtak feledtetni a multat. Csak Onorato Cajetano fundii gróf nem hódolt, a miért birtokát elvesztette, de fiát a pápa ismét megadományozta.1 László hozzálátott az ország teljes pacifikálásához és rendezéséhez. 1401 áprilisára a S. Chiarába gyűlést hívott össze, hol a bárók majdnem teljes számban megjelentek. Giacomc Marzano azonban távol maradt s László mélységes gyűlölettel eltelve a család iránt, annak vesztére tört. Giacomo halálos ágyán egyetlen fiának, Giovanni Antoniónak a gyámságát a királyra bízta s így akarta biztosítani családja számára a király jóindulatát. Alife grófja azonban nem bízott a királyban és védelmi állapotba helyezte Suessát és saját birtokát. Sejtelme csakhamar valóra vált. Lászlónak egy durazzói nőtől volt egy kis fia, Rinaldo di Durazzo, kinek a Ca pua grófja nevet adta és Alife grófjának leányát megkérte a számára. A gróf beleegyezett, a király pedig rábízta fiának nevelését. Nemsokára parancsot adott, hogy a jegyespárt hozzák el hozzá. A gróf nejével, az özvegy sessai herczegnővel és 4 leányával megjelent, László pedig az egész családot a Castel Nuovóba záratta, Alifet, Suessát elrabolta és a foglyoknak csak szeretője, Margherita Marzano kérésére adta vissza szabadságukat. Többi ellenségét is meg akarta semmisíteni. Amalfiból kiűzte Ruggiero Britannót, visszaszerezte az Abruzzókat, Venosa herczegét, Biseglia püspökét börtönbe vetette,2

a Sanseverinókat, mint legkedvesebb embereit, meghívta a királyi palotába és legyilkoltatta őket.3

Lelke egész vadságában kibontakozott, de czélt ért, mert legnagyobb ellenfeleitől megszabadult, Nápolyban biztonságban érezhette magát, a mit bizonyít az a körülmény is, hogy anyját, nővérét, a Castel Nuovóba hozatta Gaetából. Mint Nápoly tényleges királya, IX. Bonifácz buzdítására nőül vette Lusignan Máriát, I. Jakab cziprusi király leányát, a ki azonban rövid idő múlva meghalt.4 * * * 1 Raynaldus 26. k. 14—18. §. 1399. évhez. 2 Boninc. 86. 1. 3 Hist, fratris Billii. i. h. 26. 1. 4 »quae filiorum procreandorum avida dum intentius pharma•cis ad id aptis indulget, biennio, postquam viro nupta fuerat, Neapoli •obiit (1404 szept.)«. Genealógia Caroli I. ap. Muratori, XXII. 111. 1.