Századok – 1921-1922

Értekezések - MISKOLCZY ISTVÁN: Nápolyi László - 330

NÁPOLYI LÁSZLÓ. 357 Margit hajói a csempészárúkat elfogták és már az éhség László pártjára hajtotta volna a nápolyiakat, hacsak katalán hajók meg nem törtek volna a blokádot. Erre a Durazzói párti erődök egymás után kitűzték Anjou Lajos zászlóját s megszűnt az ínség is, mert egy gabonával megrakott genuai flotta értesülvén a magas gabonaárakról, befutott a nápolyi kikötőbe és ellátta a várost élelmiszerrel. Margit kénytelen volt egyenlőre lemondani Nápoly birtokáról, de állandóan dolgozott, hogy fia útjából elhárítsa az akadályokat, s nem ok nélkül gyanusítjuk meg azzal, hogy részes volt nénje, Johanna és annak férje Artois gróf halálában, a mi egy napon következett be Ey kastélyban levő fogságukban. Nápolyban a győzelmes Anjou-párt üldözőbe vette az ellen pár tot,

1 de a helyzet nemsokára megváltozott. Mária királynő sem Sanseverino Tamásban, sem Ottóban nem bízott és Clement de Montjoie-t küldte Nápolyba mint alkirályt és generális kapitányt. Ezzel a ténynyel Kelemennek is hízelegni akart, mert Montjoie a pápa unokaöccse volt.8 Tamás sértődötten birtokára vonult, Ottót, az ügyes, vezért, Anjou Lajos — pártja felszólítására — meg akarta nyerni, hivatkozva a Johannáért való bosszúra, de ő inkább az élőt tekintette, mint a holtat, és Lászlóhoz pártolt abban a reményben, hogy Margitot nőül veheti.3

A házasság állítólag 3 pápai dispensation múlt, melyre azért volt szükség, mert Johanna Margitnak nagynénje volt. Ottó és Tamás félretolása elkedvetlenítette a nápolyiakat és Margit ki akarta használni a maga javára a helyzetet. Orbánhoz fordult és kérését Firenze és más városok követei is támogatták, a pápa azonban nem hajlott a kérésre, mert állítólag unokaöccsének tartogatta Nápolyt.4 Mártonnak és Máriának, Sicilia királyának a segélyét kérte a pápa, Toscanában és a Patrimoniumban zsoldos sereget is gyűjtött, serege azonban cserbenhagyta, majd keresztes hadjárattal kísérletezett,6

de eredménytelenül. A míg tehát csúnya kapzsisága és önzése az árvát raegfosz-1 »spoliabantur domus multorum civium et exponebantur praedae victoribus, adulteria stupra et alia multa fiebant mala in civitate.« Theod. e Niem Raynaldusnál Annal. 26. k. 2. 1. az 1387. évhez. 2 Hefele : Conciliengeschichte. VI. k. 798. 1. 3 Giorn. Napol. 1057. '· Sozomeni Hist. 1139. 1. 4 Raynaldi Ann. 26. k. 7. §. az 1387. évhez Theod. e Niem tudósítása. · 5 Rayn. Ann. 1387-hez, 26. k. 3 — 6. §.