Századok – 1921-1922

Értekezések - MISKOLCZY ISTVÁN: Nápolyi László - 330

Nápolyi László. (I. közlemény.) A középkor két vezető hatalmának, a pápaságnak és -császárságnak ütközőtere Itália volt, melyet ez a makacs küzdelem a nyomorúság és gyász tanyájává változtatott. A XIII. század közepén a középkori császárság elbukott és a pápaság elgyengülve, hatalmát vesztve került ki a hatalmas mérkőzésből. Félszázad múlva VIII. Bonifác kísérlete, hogy III. Incze szellemében reorganisálja a pápaság világi hatalmát, népek és királyok felett ítélkező tekintélyét, a középkor e második hatalmasságának bukására vezetett, így Itália »kormányától megfosztott hajó« lett, belső háborúk zsákmánya, merész kalandorok játékszere. S Róma, a fényes királynő, a pápai széknek Avignonba való áthelyezése után — hogy a dantei képet alkalmazzuk — eldobta királynői díszét és szomorú özvegyi rongyokba öltözködött. Ez a vigasztalan kép sugallta Dantenak az egységes monarchia eszméjét, melynek megvalósítását VII. Henriktől várta. Alma nem vált valóra. A kereskedő város-államok gazdagsága és a kezdődő renaissance imperialistikus eszméket váltottak ki az olaszokból s ezek az imperialistikus eszmék a XIV. század második felében nationalista köntösben jelentek meg. A rómaiak utódainak érezték magukat s nationalimperialistikus törekvésük Cola di Rienzi vállalkozásában, majd a külföldi zsoldos csapatok kiszorításában nyilatkozott meg. Többé nem külföldön kerestek vezért, hanem saját erejükből akarták czéljukat megvalósítani. Erőteljes képviselője azonban sokáig nem találkozott az új eszmének, mert az új dynastiák trónjukat háborgó vulkánon építették fel. Végre a század végén két hatalmas egyéniség vállalkozott az eszme megvalósítására : Gian Galeazzo, Milano első herczege és László, Nápoly királya. Ezen értekezésemben László egyéniségét és az ő küzdelmeit kívánom megrajzolni. * *