Századok – 1921-1922
Értekezések - LÁBÁN ANTAL: Kortörténeti titkos jelentések Bécsből a száz év előtti magyarságról 306
312 * LÁBÁN( ANTAL. és az uralkodóval szemben ; annyira nagy, sőt szent feladat, hogy minden kicsinyes mellékgondolattól mentessé lesz.1 Ugyanígy gondolkodott néhány confidens is. Levelek felbontása, lemásolása, ismételt beragasztása és továbbítása, diplomaták papírkosarainak, sőt szobáik kályháinak átkutatása, a talált, összetépett vagy összegyűrt papírdarabkák szorgos összeállítása mind nagy apparátussal és pontossággal működött. Az alattvaló lassanként nemcsak belenyugodott mindebbe, hanem szinte jól esett neki ez a gondnélküli élet. Az osztrák alattvaló élettartalma a legszűkebb körre szorult s egy porosz államférfiú találóan jegyezte meg 1814-ben egy előkelő confidens jelentése szerint : »A porosznak van lendülete, ezt a bécsiben hiába kerestem ; csodálom, hogy az osztrák kormány nem tudott népeinek igaz lendületet adni, pedig e nélkül egy kormány sem tud nagyot elérni.«2 Ezt a lendületet bénította meg a kormány s a bénításnak legkiválóbb módjait ép a policzia alkalmazta. Jellemző kis adat a megbénítani akarásra az 1808-ik évi protocollumnak három bejegyzése.3 A Marczibányi család egyik tagja ez időben Bécsben engedélyt kért a Polizeihofstelletől, hogy a franczia Moniteur czímű lapra — mely a franczia forradalomkor létesült és szinte félhivatalos lap volt — előfizethessen. A policzia átírt a rendőrfőigazgatósághoz, hogy feltűnés nélkül szerezzen tudomást arról, hogy az a Marczibányi micsoda ember, hogyan" él, milyen érzületű s meg lehetne-e engedni, hogy a lapot olvassa. A rendőrfőigazgató informatiókat szerzett és jelenti, hogy Marczibányi a magyar kanczellária tisztviselője, fiatal ember, erkölcsi szempontból magaviselete nem kifogásolható, érzületeire nézve hazafias, nemzeti. A buzgó és lekiismeretes rendőrminiszter azonban ezzel nem érhette be. Igaz ugyan, hogy csak egy embernek és egy újságnak olvasásáról volt szó, de ez is esetleg fontos és .messze kiható, nagy következményű eseménvnyé válhatnék. Ezért a magyar kanczelláriához is átírtak s megkérdezték, vájjon megérdemli-e az a fiatalember azt a nagy bizalmat, hogy e franczia lapot olvashassa ?. A magyar kanczellária azt felelte, hogy a policzia belátására bízza, tanácsos-e a lapot egy ilyen fiatal embernek kezébe adni. Ily módon aztán már nyugodt lélekkel elintéződhetett ez a közben szépen meggyarapodott acta. Az elintézés így szól : kérelmező kérését elutasító értelemben kell elintézni ! Szegény Marczibányi tehát hivatalosan 1 Fournier Á., id. m. 8., 18—19. 1. 2 Fournier, id. m. 263. 1. 3 Pol. Archiv 3605., 3886., 4126. sz. ex 1808.
