Századok – 1921-1922

Értekezések - LUKINICH IMRE: Bethlen Gábor és Pozsony városa. 1619–1621. - 1

24 LU.KINICH IMRE. A városi tanács az elszállásolás kérdésének rendezésével párhuzamosan gondosan készülődött a küszöbön álló országgyűlésre is, melynek tárgyalásaiban tényleges részt kívánt venni ; elsősorban az utóbbi évek alatt felgyülemlett különféle természetű jogsérelmek orvoslását várta ettől, a melynek összetétele már eleve is valószínűvé tette előtte a kedvező elintézést, azonkívül pedig épen a megváltozott helyzetre való tekintettel, olyan kívánságokkal is akart előállani, a melyeket most nemcsak a pozsonyi tanács, hanem az általános közfelfogás is időszerűeknek tartott·, a melyekre azonban a mult évek országgyűlései alatt még gondolni sem lehetett. Ez a kettős törekvés okozta, hogy a város sérelmeit és kívánságait részletezve felsorolni hivatott felterjesztés jóval túllépte az idáig szokásos terjedelmet s az valósággal kortörténeti érdekű emlékirattá bővült. A felterjesztésben részletezett sérelmek az akkori idők szellemének megfelelően, a mely a vallás kérdését politikai közügynek tekintette, általában vallási természetűek. Ezen felfogásnak tulajdonítható, hogy a város polgársága egyik legfőbb sérelmének tartja, hogy akkor, a midőn a lakosság nagy többsége az evangélikus vallást követi, a hívők egy szűk magánházban kénytelenek végezni az istentiszteletet, kénytelenek továbbá saját maguk megaláztatása árán és nagy nehézségek közt fenntartani iskoláikat, fizetni lelkészeiket és tanítóikat, holott ugyanakkor a város kegyurasága alá tartozó Szent Márton, illetőleg az Üdvözítőről elnevezett plébániai templom összes javadalmait a kath. klérus húzza. Ennek következtében a polgárság azt kívánja a rendektől, hogy nevezett templom összes értékeivel és iskoláival együtt adassék át a lakosság többségének. (2. p.) Sértőnek tartja a város a pozsonyi káptalannak magatartását is, a mely testület mindenkor a legkíméletlenebb ellensége volt a pozsonyi ev. egyháznak s általában úgy viselkedett, mintha reá nézve a városi törvények és kiváltságok nem volnának kötelezők. (3. p.) Főleg Balásffy Tamás prépost személye és tettei ellen emelhetők súlyos kifogások, a ki a város tanácsát és polgárságát nyilvánosan a legdurvábban megtámadta (4. p.), különféle hatalmaskodásokat vitt véghez (5. p.), sőt egy alkalommal a Szent Márton templomban közmegbotránkozásra kivont karddal is vagdalkozott. S mindezekért még csak büntetésben sem részesült, mert érseke a pártját fogja. (6. p.) Általában véve a káptalan szinte minden alkalmat megragad, hogy a városnak károkat okozzon (7—8. p.) s az ev. vallást és papjait becsmérelje (9. p.), s ebben hűségesen utánozzák a