Századok – 1921-1922

Értekezések - CSÁNKI DEZSŐ: IV. Károly király † 305

IV. KÁROLY KIRÁLY. f 1922 április 1. Történelmünk nagy erőtényezői közül az utóbbi évszázadokban talán egy sem magaslik ki annyira, mint a hazánk és a szomszédos országok sőt birodalmak feletti uralkodásra hivatott dynastia ereje és hatalma. Évszázadok folyamán sajnosan szemlélhetjük, .mint kerül gyakran ellentétbe ez az óriási erő és hatalom, a saját legbensőbb ösztöne, vágya és érzelme által vezérelt magyar nemzet élniakarásával, legmagasabb politikai és kulturális czéljaival. S viszont, a legutóbb lefolyt félszázad történetében csodálva állapíthatjuk meg, mint válik a virágzás alapjává e két nagy erőnek egyensúly és harmónia állapotára való törekvése. Es ekkor hirtelen — óh milyen végzet — egy rettentő vihar egyszerre dönti le e hatalmas dynastia több évszázados törzsét, s szaggatja darabokra évezredes országunk és nemzetünk testét. Elképzelhette-e közülünk valaki, valaha, ily hatalmas élőfa dőltét, ily egységes föld, nemzet- és államszervezet szétszaggattatását ? s megállhat-e érző ember közömbösen, és megállhat-e a történetíró méltánylás nélkül ily rettentő sorsok látványa előtt ? Es ennek az emberi és fejedelmi életsorsnak tragédiája egy, ereje teljében ősei trónjára lépő férfiú személyében testesül meg, a kit, mint biztató reménységünket, a nagy vihar kitörésekor szívünk örömérzelmeivel üdvözöltünk, a kinek fejére az erőfeszítésnek súlyosbodó napjaiban egy vitéz és bizakodó nemzet hűsége és lelkesedése helyezte az erővel megáldott szent symbolumot, s a kinek korai sírja felé most csupán bánatos részvétünk érzelme szállhat. Az ő sorstragédiája gyászos betöltének, a távolban váratlanul bekövetkezett halálának emberileg megrázó eseményét, s e fölött érzett mély szomorúságunkat örökítsük meg mi is — megismétlődő aggódások és fájdalmak egyik szomorú hétköznapján—egy elsuhanó ünnepi pillanat fájó megemlékezésében. Csánki Dezső. Századok, 1922. I—V. füzet. 20