Századok – 1921-1922

Tárcza - Lukinich Imre: Főtitkári jelentés a Magyar Történelmi Társulat 1920/21. évi működéséről 289

TÁRCZA. 293 felderítésére is s e tekintetben súlyt helyezünk azon államférfiak naplóinak, emlékiratainak és levelezésének közzétételére, a kik ezen korszak vezető egyéniségei voltak. Jelenthetem, hogy Csengery Antal hátrahagyott feljegyzéseinek, továbbá Ghyczy Kálmán emlékiratának sajtó alá rendezése már folyamatban van, az előbbi kiadvány Csengery Antal fia, Loránd, az utóbbi pedig Angyal Dávid ig. vál. tagtársunk szerkesztésében, s ezeket tervszerű egymásutánban fogják követni egyéb emlékiratok és naplók. A külföldi levéltárak magyar vonatkozású, anyagának rendszeres felkutatását, összegyűjtését és közzétételét, azon elveknek megfelelően, a melyeket társulatunk részletesen kidolgozva és szabályzatokba foglalva a Századok 1920. évfolyamában közzé is tett, csaknem valamennyi elnöki megnyitó sürgette. A franczia külügyminiszteriumi, a velenczei, a simancasi és a porosz állami levéltárak stb. anyagának ismeretét valóban nem mellőzhetjük, ha Magyarország nemzetközi szerepének jelentőségét és mértékét az újkori történelem folyamán ismerni akarjuk. Ezen feladat megoldása a mai viszonyok között szinte elháríthatatlan akadályokba ütközik ugyan, de azért elnökünk fáradozásai következtében abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a mai közgyűlésnek már jelenthetjük, hogy társulatunk megbízásából Holub József ig. vál. tagtársunk a folyó év folyamán már tájékozódott a párisi külügyminisztérium magyar vonatkozású anyagáról, Szittyay Dénes jézustársasági atya pedig a simancasi állami levéltár Magyarországot érdeklő anyagát vizsgálta át és több hónapi fáradságos munka után hazánk XVI. és XVII. századi történetére, nemkülönben Rákóczy rodostói tevékenységére vonatkozólag elsőrangú történelmi anyag birtokába juttatta társulatunkat. Kutatásainak eredményéről legközelebbi felolvasóüléseink egyikén fog részletesen beszámolni. Tisztelt Közgyűlés ! Ezeréves történelmünk tanúsága szerint a megpróbáltatások, sőt a katastrophák nálunk tüneményes fejlődésnek és csodás föllendülésnek voltak kiinduló pontjai ; véres háborúk, nagy csapások után egészséges nemzetek lelke mintegy varázsütésre megtelik alkotásvágygyal és tetterővel. így követi a dúlást és rombolást a termékeny munka időszaka. Visszaidézve emlékezetünkbe az 1917-iki elnöki megnyitó programmját és összehasonlítva azt az imént krónikás egyszerűséggel vázolt eredményekkel, lehetetlen meg nem látnunk társulatunk életében és tevékenységében az egységes munkaprogrammon alapuló, tervszerű együttműködés örvendetes és lélekemelő jelenségeit. Talán csak az absolutismus korának magyar történetíróiban lobogott annyi tűz és lelkesedés, a mennyi most serkenti komoly és tudatos, sőt nemzetmentő munkára a mi történetíróinkat.