Századok – 1921-1922
Értekezések - LUKINICH IMRE: Bethlen Gábor és Pozsony városa. 1619–1621. - 1
12 LU.KINICH IMRE. A felsőmagyarországi ' nemesség elégedetlensége eddig sem kerülte ki figyelmét ; bizonyságul szolgálhatott erre azon ellenállás is, mely Homonnai 1616-iki támadása alkalmával Forgách Zsigmond fegyveres beavatkozását meghiúsította.1 Az ellentéteket az ellenreformáczió megerősödésével .megszaporodott vallási sérelmek még inkább kiélesítették, minek jelei az 1618-iki2 és az 1619-iki pozsonyi országgyűlésen leplezetlenül elő is tűntek. A közhiedelem szerint a kath. clerus »az eretnekek kigyomlálását« véglegesen elhatározta,3 s bár e hír elterjedt alakjában bizonyára túlzás volt, mégis izgatta a protestáns közvéleményt s hatással volt arra, hogy a protestáns rendek a csehek példájára a fegyveres ellenállás eshetőségeit komolyan latolgassák.4 Bethlen ezalatt — saját szavai szerint — nem aludta el dolgait s haszontalanul idejét nem töltötte. Annyit világosan látott, hogy »az Isten tisztessége mellett« nemzetének szabadságát fegyverrel kell megoltalmaznia, de az iránt sem volt kétségben, hogy »ilyen nagy dolognak derekas fundamentumot« kell vetnie, »olyat, melylyel az egész magyar nemzet élhessen .minden szükségnek idején bátorsággal«.5 Ezt a »derekas fundamentumot« Erdély és a porta közjogi viszonyának rendezésén kívül első sorban a porta fegyveres támogatásának biztosításában vélte felismerni, melytől az nem is idegenkedett.6 A cseh rendek, kiknek törekvéseit a külföldi protestáns államok is pártolták, szintén szövetséget ajánlottak Bethlennek, arra kötelezvén magukat, hogy »semmiben a magyar nemzettől különbözni nem akarnak, örömest együtt élnek-halnak véllek, sőt . . . valakit az magyar nemzet királyának választ, ők is azt uralják magoknak«,7 a mi annyit mindenesetre jelentett, hogy a cseh rendek a magyar-cseh imióban látták függetlenségi törekvéseik legreálisabb biztosítékát, akár Bethlen Gábornak cseh királylyá való meg-1 »Senki az vármegyék közül föl nem iile és a generálissá! táborba a fejedelem ellen nem szállá, sőt mindenek aperte megraondák, hogy a fejedelemnek igaz ügye vagyon.« Sepsi Laczkó Máté krón. Erd. tört. ad. III. 167. 1. 2 Dallos Miklós politikai és diplomatiai iratai. (Kiadják Franki Vilmos és Rath Károly.) Esztergom, 1867. 50—51. 1. 3 Sepsi Laczkó Máté krón. Erd. tört. ad. III. 193. 1. 4 Sepsi Laczkó : III. 200. 1. Fraknói V. : Pázmány Péter. 113. 1. 5 1619 aug. 18-iki levele Rákóczy Györgyhöz. Bethlen Gábor kiadatlan pol. levelei. 119. 1. 6 Borsos Tamás iratai. Erd. tört. ad. II. 195—200. 1. 7 Bethlen 1619 aug. 18-iki leveléből. U. o.
