Századok – 1921-1922

Értekezések - LUKINICH IMRE: Bethlen Gábor és Pozsony városa. 1619–1621. - 1

8 LU.KINICH IMRE. Segner Andrást me.llőzte is s azok helyébe Schönleutner Zakariás és Kleinwandt Gáspár pozsonyi kath. polgárokat ültette.1 Az izgalmas ügy azonban ezzel korántsem volt elintézve. A magyar kamara ugyanis a 14.000 forintnyi büntetéspénz fejében lefoglalt Vaj nor községet nem bocsátotta vissza a városnak, úgy hogy a tanács, Pozsony súlyos anyagi helyzetére való tekintettel, a város háztartásában nagy jelentőséggel bíró községnek visszaszerzése végett kénytelen volt magát a legerélyesebb küzdelemre elszánni. S bár a város követelésének jogosultságát az udvar is elismerte, a magyar kamara mégis hónapokon keresztül birtokában tartotta nemcsak Vajnort, hanem az ehhez tartozó szőllőket is, az erdőségeket pedig időközben egyszerűen letaroltatta.2 Az ősi autonom jogokért vívott másféléves küzdelem tehát a város vereségével végződött. A kudarcz pedig annál inkább bántotta a polgárságot, mert azt egyúttal vallási érzelmeiben is mélyen sértette. A város hatósága minduntalan szemben találta magát az erősbödő és a hatalom eszközeivel rendelkező ellenreformáczióval s annak vezető képviselőivel, a kath. klérussal, mely újabban Pozsony közéletében is érvényesíteni kívánta közjogi súlyát és kiváltságait, a mi idáig a túlnyomó többségében protestáns városban nem járt sikerrel. Az imént ismertetett küzdelemben is a pozsonyi káptalan állott háttérben, melynek tagjai nemcsak a helybeli evangélikus prédikátorok állandó lekicsinylésével és becsmérlésével izgatták a protestáns lakosságot, hanem a város kiváltságainak és statútumainak tudatosnak látszó s rendszeres megsértésével (így különösen a borkimérés és borkivitel tekintetében) maguk ellen ingerelték a higgadtabb elemet is. Főleg a féktelen természetű prépost, Balásffy Tamás boszniai püspök ellen volt általános a gyűlölet, a kitől még saját kanonoktársai is rettegtek.3 A város a káptalan részéről tapasztalt visszaélések ellen,—melyek különben érzékeny anyagi károkat is okoztak a városnak,—annál kevésbbé talált jogorvoslást, mert maga Pázmány Péter prímás sem tartozott Pozsony 1 1618 febr. 14. Act. prot. 1607—1621. ρ. 343a—344a. Ugyanaz közölve Schrődl-nél is : Kútfők. 27—29. 1. L. azonfelül a városi tanácsnak a királyhoz 1618 febr.-ban intézett felterjesztését is. Lib. Concept. 1617—18. (Pozsony ν. ltára.) 2 A város 1619 nov. 1 x-ről kelt gravamináinak 20. pontja. (Fogalmazványban Pozsony v. ltárában. Acta Diaetalia.) 3 Franki V. : Pázmány Péter és kora. I. 394. s köv. 1. és Ipolyi Arnold : Veresmarti Mihály élete és munkái. Budapest, 1875. 525—7.1.