Századok – 1921-1922

Történeti irodalom - Pourtalés: Am Scheideweg zwischen Krieg und Frieden. Ism. P. F. 115

<115 történeti irodalom. könyvek anyagához kaptunk ugyan egy sereg analectát, hivatalos kiadványokban és szereplő államférfiak emlékirataiban, tehát egyébként elsőrangú forrásokban, ezek azonban természetszerűen hiányosak, sőt egyik-másik esetben mint történeti kútfők teljesen értéktelenek. Másik hibája ez anyagnak, hogy ezideig nagyon egyoldalú, a mennyiben a különböző »leleplezések« és emlékiratok túlnyomórészben a legyőzött hatalmak oldaláról jelentek meg. Mégis, a mi a háború kitörésének alkalmi okait illeti, tehát a monarchia démarchea Szerbiához s viszont Oroszország általános mozgósítását, ezekre vonatkozóan, legalább a fődolgokban, immár meglehetősen tiszta képünk van. Ezt köszönhetjük Gooss publicatiójának, illetve az orosz forradalmi kormány által lefolytatott Suchomlinov-pernek s az azzal kapcsolatban, majd később a bolsevikiek által közzétett aktagyüjteménynek. Mégis örömmel kell üdvözölnünk a tényt, hogy gróf Pourtalés, a német birodalomnak utolsó pétervári nagykövete most közzétette a döntő napokra, tehát 1914 július 24-től augusztus l-ig terjedő időre vonatkozó feljegyzéseit. Nem azért, mintha ebből a vékony füzetből valami különösen gyarapodnék ténybeli ismeretünk. Az itt közölt adatok túlnyomórészben ismeretesek, nevezetesen a német hivatalos kiadványokból, hiszen néhány, históriailag kevésbbé lényeges megjegyzésen kívül alig közöl egyebet, mint a hozzá érkezett hivatalos ügyiratok, táviratok, illetve az általa elküldött jelentések tartalmát, gyakran szórói-szóra. De épen ez adja meg az értékét. Itt ugyanis a hivatalos adatgyűjteményt foglalja összefüggő képpé olyan valaki, a ki erre a leginkább illetékes, a ki legjobban tudhatja, hogyan és hol kellene kitölteni ezeknek az adatoknak esetleges hiányait, hol kellene kissé színezni az eddig is ismert képet. Abból épen, hogy e feltétlenül competens személytől származó könyvben újat jóformán egyáltalában nem találunk, arra kell következtetnünk, hogy — legalább német részről — a közölhetőnek tekintett anyag kimerült. Még egy okunk van azt hinni, hogy gróf Pourtalésnak valóban nincs több mondanivalója; mint a mennyit itt elmondott. Az ő szerepe ugyanis, a mily végzetes, oly egyszerű volt. 0 adta át Németország hadüzenetét Oroszországnak — se tény körülményeit tisztázza e könyvben — s így az a szerepe volt, mint a tüzérnek, a ki az ágyút elsüti. A katasztrófa előkészítésében azonban kevés része van, az események fejlődésére alig folyt be. Egy alkalomból látszik úgy, mintha kezdeményező lenne, a mikor Sasonovval tárgyalva megszületik az ú. n. Sasonow-féle formula. (Ezt facsimilében közli.) Nagyobb jelentősége ennek sem volt, a formula halva szültett, komoly tárgyalására nem is került sor. Gróf Pourtalésnak nem volt, nem is lehetett módjában megállíts*