Századok – 1921-1922

Történeti irodalom - Szombathi János: A sárospataki főiskola története. Ford. Gulyás József. Ism. Szelényi Ödön 90

<91 TÖRTÉNETI IRODALOM. Lorántfy Zsuzsannáról) az egyházi és világi gondnokokról, de itt kevés az, a mi a neveléstörténet búvárát érdekli. Ellenben fontos, a mit a műkődő tanárok számáról és a tanulmányokról mond. Ε szerint valószínű, hogy kezdetben egy tanára volt az intézetnek, 1560—1626-ig csaknem mindig kettő, 1626—1660-ig hárman vagy négyen voltak, Comenius alatt öten. A következő viharos idők alatt ismét csak egy-kettő, 1742 —1771-ig három tanár, majd négy. Ma már szinte el sem képzelhetjük, hogy egy tanár 4—6 osztályban micsoda emberfeletti munkát végzett, így pl. a hírhedt ifj. Csécsi János 1713—1734-ig a következő tudományokat adta elő : dogma-teológiát, az ó- és újszövetség válogatott helyeinek fejtegetését, a heidelbergi káté magyarázatát, egyházi szónoklattant, Descartes-féle egyetemes bölcsészetet, rendszeres és kísérleti természettant, egyetemes elméleti és gyakorlati mennyiségtant, egyetemes történelmet, Magyarország történetét, zsidó és római régiségeket, görög, zsidó, magyar nyelvtant stb., nem lehet csodálkozni rajta, hogy — mint máshonnan tudjuk — volt is panasz előadásai ellen ! Érdekes adat, hogy földrajzot és történelmet csak Comenius alatt kezdtek tanítani, kísérleti physikát először Simándi István 1709—10, görög régiségeket először Szathmári P. Pál 1764 körül, algebrát sikerrel csak Szilágyi Márton, egyetemesebb irodalomtörténetet pedig maga Szombathi. Korfestő észrevétele a szerzőnek az is, »hogy a magyar nyelvet ma főként az e nyelvben járatlan németek és szlávok kedvéért tanítják ; a született magyarok pedig magyar olvasást, szép és helyesírást tanulnak, mivel az nekik e fokon körülbelül elégséges /« Tehát még Szombathi életében, még a legmagyarabb tanintézetek is távol állottak attól a felfogástól, melyet röviden úgy fejezhetünk ki, »hogy nyelvében él a nemzet«. Csak a 30-as évektől fogva kezd a helyesebb belátás felülkerekedni. Szombathi röviden érinti az 1621-iki törvényeket és itt már utal a heidelbergi rendszer hatására (aζ egyezést részletesen Békefi mutatja ki fent említett munkájában), továbbá az 1618-iki szabályzatot. (Az egészet magyar fordításban Szinyei Gerzson adta ki Sárospataki Lapok 1906.) Ismerteti továbbá az iskola tanulmányi rendszerének a fejlődését, czímeit és melléknekeit (gymnasium, schola illustris, collegium stb.) a jogalapot, melyen a kollégium állt' és igen röviden az iskola épületeit, jövedelmeit stb. Szóvá teszszük még Kapy Miklós 1543 szept. 6-ról kelt levelét (Zoványi 1602-re teszi), melyből a mi benyomásunk szerint Szombathi túlságosan vérmes következtetést von a sárospataki iskola akkori virágzására vonatkozólag (169—170. lap) és amelynek az az állítása, hogy itt (Lőcsén) mester nincs, mindenesetre gon-