Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Czedik; Alois von: Zur Geschichte der k. k. österreichischen Ministerien 1 61–1916. Ism. Morvay Győző 85

5S TÖRTÉNETI IRODALOM. désre nézve preciz kijelentést nem adott, a tárgyalások eredménytelenek. így is nyilatkozik a Herrenhausban. Még Ischlben (1902 nov. 7.) sem került dűlőre a dolog, végre 1902 decz. 30-án a császár döntötte el. Az a híresztelés, hogy ezekbe a tárgyalásokba Ferencz Ferdinánd trónörökös is beleavatkozott volna, légből kapottak. Az 1903 sept. 16. chlopy napiparancsban Koerbernek is része volt, a mit nov. 17-iki beszéde megerősít, melyben beleavatkozik a magyar alkotmány-törvényekbe, mire Tisza híres kijelentése »distinguished foreigner« hangzik el, melyre a csehek interpellálnak és visszautasítják ezt a hangot, mely a közös monarchiában el nem tűrhető. Koerber válaszában az osztrák alkotmánytörvényekkel védi magát, Tisza pedig kijelenti, hogy nem személyi, hanem csak államjogi bírálatot mondott. A hadsereg kérdésében azonban sem Koerber, sem Pittreich nem engedett beleszólást, az első nem engedi a haderő gyöngítését, a másik pedig nem megy bele a hadsereg kettéosztásába. Kossuth Ferencz támadásait Tisza iparkodik egyensúlyozni azzal, hogy a kiegyezési tárgyalásokat a rendes mederbe tereli. Ennyit s nem többet tudunk meg Czedik könyvéből a kiegyezésről. Tudomásul veszszük még, hogy a pápa csalhatatlansága dogmájában (Hasner-kormány) Andrássy és Eötvös is, bár vele nem egyeznek, Beusttal és Trautmansdorffal értekeznek. Ez alkalommal felújítják a placetum regium királyi jogot. Az annexióra nézve (Badeni) 1913 jún. 27-én Tisza István nyilatkozott, mire Baerenreuther válaszolt. Szerinte Magyarország a Balkánon független államokat akar látni, a melyek érdekei ellen állást ne foglalhassanak. Érdekharmóniát és bizalmat keres a déli szomszédokkal. Mivel Szerbiával amúgy is zavaros viszonyban állunk, tehát nincsen más hátra, mint vagy logikusan tárgyaljunk vele, vagy ha másképen nem megy, csak teljes szakadással érhetünk czélt. Ebben Magyarország is segítségére lehet a monarchiának, hogyha mint erősebb barát, nem türelmetlenkedik. E szórványos följegyzésekkel majdnem kimerítettem a könyvnek Ausztria és Magyarország közti érintkezésekről szóló adatait. Czediknek ily ötletszerű magyar vonatkozásai csak hátterül szolgálnak egyes osztrák parlamenti vitáknak. De jobb is így. A magyar alkotmány és politikai történetben nem eléggé jártas és ezt beamteres hallgatással tudja eltakarni. Kiérezzük, hogy bár elég objective tárgyalja a közös viszonyt, mégis.az osztrák fél pártja részére elfogult. Fontosabb és kimerítő magyar történeti adatokra lett volna szüksége, hogy a kettős monarchia magyar felének törekvéseit hűségesebben magyarázza. Talán a mélyebb elmeiü-