Századok – 1919-1920
Történeti irodalom - Friedjung; Heinrich: Das Zeitalter des Imperialismus 1884–1914. I. Bd. Ism. Horváth Jenő 83
5S TÖRTÉNETI IRODALOM. ténetiró egyforma sajnálattal látván, hogy a magyar agráriusok szűkkeblűsége miatt, mit már itt bevésni törekszik a világháború okai közé, az osztrák birodalom a Belgrád—Saloniki—Valona—• Cattaro vonaltól befogott területet elvesztette, másrészt, hogy András?) az orosz császárság ellen védekezve, az osztrák-német szövetséget Bismarck ellenére nem általános 'védőszövetséggé alkotta meg, hanem Oroszország ellen fordította, mert ezzel a Balkán megosztási tervének is vége szakadt. Ugyanakkor azonban elhallgatja, hogy míg Andrássy a Balkánon csak vámunióra gondolt, az osztrák katonai párt Szerbia meghódítására törekedett és ebben a beállításban az idő nem Friedjungot, hanem Andrássyt és vele a Balkán-államok függetlenségét biztosító álláspontot igazolta. Stambulon kívül Afrika sem bírt annyi fontossággal Bismarck előtt, hogy miatta bármely hatalommal háborúba keverje féltve őrzött alkotását, a Német Birodalmat, de Friedjung elfeledni látszik. hogy Afrikának a hetvenes évek közepén (és nem 1881-ben) megindult felosztásában Németország is zászlót bontott és Oroszország és Itália szövetségeseként Francziaországgal együtt jelent meg a színtéren. A brit közvélemény ezért érezte magát háttérbe szorítva és ezért cserélte meg Gladstone liberálisait Salisbury lord és Chamberlain imperialistáival, kiknek oldalán egymás után született meg a birodalom politikai, katonai és pénzügyi egységének gondolata. Mikor az afrikai kérdés nyomában a bolgár ügyek is szőnyegre kerültek és a szakítás Berlin és Pétervár között 1888-ban nyilvánvalóvá lett, Bismarck már az 1882-diki két szerződésből 1887-ben egybeolvadt hármasszövetségi szerződés birtokában elvesztette az európai diplomatia gyeplőit, mert a jó szolgálatok viszonzásául, melyeket Afrikában Angliának és Francziaországnak, Ázsiában Oroszországnak tett, nem nyerte meg az elsassi. boszniai és afrikai sikerekre támaszkodó Németország európai biztosítékait. Utódai tehát emberfölötti feladatra vállalkoztak, mikor Németország európai politikáját a világpolitikai szintéren jelentkező gazdasági és politikai terjeszkedéssel összhangba hozni törekedtek, és e teher alatt a német külpolitika már akkor összeomlott, mikor Caprivi Leó tábornok az utolsó német-orosz szerződést 1890-ben elejtette. Ha London érdekében tette, úgy a német terjeszkedés következtében nem járt nyomában angol-német barátság és szövetkezés ; ha Bécs érdekében tette, akkor a hármasszövetségre kellett szorítkoznia, melynek északi része kelet felé szilárd frontot alkotott Ugyan, déli része azonban évszázadok óta egy- inga