Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Kadlec; Karel: Valaši a valašike právo v zemich slovanskych a uherských. Ism. Ernyey József 57

5S TÖRTÉNETI IRODALOM. települési feltételeit egyébként nem ismerjük. Az oláhság elmaradottságának más oka is volt. Régebbi lakói voltak ők Szerbia területének, mint a szlávok maguk, de a hódítók elől elszéledtek a hegyekbe és utóbb kizárólag pásztorkodásból élhettek. A termőföldet a hódítók foglalták le, a hegyeket a király és az egyházak vették birtokukba. Az oláh elem tehát földnélkülivé lett, adózott ugyan mint másodrendű jobbágy a királynak, de jogokat nem élvezett. Jogviszonyaikat a régi szerb államban megvilágítják a chilandari, zicsai, banjskai, decsani stb. monostoroknak adott donatiók. Dusán törvénykönyve, adománylevelek stb. nyomán helyzetüket, legalább az egyházi birtokokon, eléggé ismerjük. így pl. a legrégibb zicsai adomány (1220) a környékbeli erdőségeket mind a kolostornak adományozza az oláhokkal együtt, tehát ezek már elébb a király alattvalói voltak, annak fizettek adót, szolgálmányokat, körülbelül a nálunk ismert quinquagesima erejéig. Helyzetük az adomány folytán, mint látni fogjuk, némileg jobbra fordult. Jellemző, hogy az adománylevelek az oláhságot nem falvanként, hanem névszerint sorolják fel, pedig jó részük már megtelepült volt, vagy vándorlásuk csak bizonyos szűk körre szorítkozott, a még nomadisáló elemet pedig kemény intézkedések tartották féken. Hasonlóan intézkedik a chilandari adomány 1298 táján és a gradcsanicai 1321. A decsani 1330-ban már oláh telepekről, sőt falvakról beszél világos bizonyságúl, hogy a zicsai adomány óta, 110 év alatt, az oláhság élete lényeges változáson ment át. A szerző külön fejezetben foglalkozik az oláhság onomatologiáj ával s kimondja, hogy csak elvétve akad oláh, vagy csak oláhosított név az 5 adománylevélből merített névsorban, elannyira, hogy ha a király ezek viselőit nem mondaná oláhnak, név után ítélve bátran szerbek is lehetnének. A középkori szerb közigazgatás tudatosan szerbek közé ékelte a maga oláhságát, úgy hogy többségi szerephez sehol sem juthattak. A prizreni kerületben, Szt. Mihály arkangyal monostora területén aránylag nagyszámú oláhság lakott, de jelentőségük itt sem lehetett. A szerző itt alkalmat vesz arra, hogy helyreigazítsa Hasdeu naiv és elfogult állításait az oláhság culturalis szerepéről. (143. 1.) Míg az előző adományokban felsorolt oláhok főleg állattenyésztők voltak és annak megfelelően adóztak, itt a természeti viszonyok szerint már méhészettel, halászattal is foglalkoznak, elvétve akad köztük szabó, varga, egy esetben kovács is. Éltető elemük mindamellett pásztorkodás maradt. Az oláhság belső szervezetéről kevés adat maradt. Az 1199. chilandari levél főnökeikről sudecjtidec néven beszél. Dusán törvénykönyve ielniknek mondja a knezi (kenéz), a monostorok területén (primicerius) = premiíur