Századok – 1919-1920
Tárcza - Hivatalos Értesítő - 419
480 DR. REISZIG EDE. kimutathatólag mintegy 40—45 még a XV. században is a convent birtokában volt.1 Csakhogy a tiltakozó levélben felsorolt birtokok túlnyomórészben a hódoltsági területen feküdtek, minélfogva a tiltakozás nagyobb nyomatékkal nem bírt s így Dalmady Sebestyénnek meg kellett elégednie azzal a szerény javadalommal, a melyet a soproni rendházhoz tartozó birtokokból megmaradt birtokrészek nyújtottak. Mintegy kárpótlásul az elvesztett jövedelmekért, Dalmady 1552-ben a soproni főesperességet nyerte el. 1562 aug. 30-án jelen volt Mezőlaky Ferencz zalavári apát és Kamánczy Gergely csornai prépost között, a vasvári káptalan előtt, a zalavári apátságot illetőleg létrejött egyezség alkalmával.2 Az ugyanezen évi április hó 23-án megtartott nagyszombati egyházmegyei zsinaton nem volt jelen, de képviseltette magát.3 Dalmady Sebestyén az 1576. évben bekövetkezett haláláig bírta a soproni praeceptoratust. Ha a magyarországi rendtartomány visszaállítására irányuló törekvései sikertelenek maradtak is, kétségtelen maradandó emléket biztosított magának azáltal, hogy a székesfehérvári convent levéltárának egy részét megmentette a magyar történetírás számára. Az időközben egybegyűlt trienti zsinaton (1542 márcz. 13—1563 decz. 4.) is foglalkoztak a magyarországi rendtartomány ügyeivel. Ruyas Márton, a máltai lovagrend követe felszólalván a zsinaton a magyarországi rendtartomány visszaállítását sürgette.4 Máltában és Rómában már ekkor 1 Az 1351. évi tiltakozó levélben a következő birtokok vannak névszennt felsorolva : Csurgó (Somogyban), Szentlörincz (Baranyában), mind a kettő a XV. században a vránai perjelség birtoka volt. Bálványos, Lulya (Lullya), Szölös, Megyer (Somogyban), az utóbbi négy a székesfehérvári rendház tartozéka volt. Fadd, Halászi, Varasd, Gyánt (Tolnában), ezeket, mint láttuk, 1495-ben szerezték vissza a székesfehérvári János-lovagok a vránai perjelségtől. Timár, Dobos, Szent Borbála, Felsőcsút, Aba, Barczmajorság, Iszka szőllóhegy Fejérben, ezek is a székesfehérvári rendház tartozékai voltak. Továbbá Petrócz (alkalmasint Pakrácz), Chakocz (Csáktornya, a mai Pakrácz közelében Pozsega vármegyében), Bosako (Bozsjakovina Belovár és Dugosello mellett), Krassó (Bonahida-Krassó, a középkorban Baranyában, most Verőcze vármegyében. Dr. Csánki Dezső i. m. II. 475). Végül Lócs és Damonya helységekben birtokrészek, Kereszténypuszta Sopron vármegyében. Az utóbbiak a soproni ház tartozékai voltak. Újudvar Zalában, egykor önálló convent volt, majd a vránai perjelség és a székesfehérvári rendház tartozéka, a XV. században a Kanizsai családé. 3 Füssy Tamás : A zalavári apátság tört. Pannonh. Szent Benedek rend tört. VII. 625. 3 Péterffy Károly : Sacra concilia. И. 149. 4 Dubsky Nándor Lipót : Fundata Species Facti. XI. §.
