Századok – 1919-1920

Tárcza - Hivatalos Értesítő - 419

474 DR. REISZIG EDE. ezt köteles az országgyűlés előtt bevallani. Ha a király és a rendek neki megkegyelmeznek, erre van hatalmuk, minthogy van hatalmuk büntetni is. Ha pedig Esztergáros ezt a Vallomást megtenni vonakodnék, vagy bármikor a megsértett convent ellen feltámadna, jogában áll a conventnek őt bárhol elfogatni és tetszése szerint megbüntetni. Erről a szentszéki jegyző 1537. évi deczember hó 7-én Székesfehérvárott hiteles kiadványt állított ki, a melyben a megjelentek nevei is fel vannak sorolva.1 Dalmady Sebestyénnek szinte szakadatlan küzdelmet kellett vívnia a létért, egyfelől Székesfehérvár város tanácsával, másfelől az ottani egyházi testületekkel. 1539-ben a miatt emelt panaszt János királynál, hogy a midőn Takács István a székesfehérvári convent jobbágya a Szent Király földje nevű területen, tehát a convent fundusán házat akart építtetni Gémes András városbíró, valamint esküdttársainak parancsára, Szárazdy Ferencz és Deák Bertalan őt ebben fegyveres erővel megakadályozták. A király 1539. évi aug. hó 14-én Budán kelt rendeletével a székesfehérvári káptalant küldte ki az ügy megvizsgálására, mely a városi tanácsot a király elé idézte.2 Viszont azonban Dalmady sem volt ment az erőszakoskodásoktól. Még ebben az évben a Szent Mihályról czímzett káptalan panaszt emel a királynál a miatt, hogy a székesfehérvári János-lovagok emberei megtámadták a káptalan embereit, mikor azok a Celum (Csalán, Lovasberény határában) nevű vízimalomból lisztet és fát szállítottak Székesfehérvárra. Mire a király Dalmady Sebestyént maga elé idéztette.3 1542-ben ismét Székesfehérvár várostól szenvedtek sérelmet a János-lovagok. Székesfehérvár város bírája a Jánoslovagok curiáját, mely a tulajdonukat képező területen : a Szigeten levő Szent István-utczában állott, tőlük erőszakkal elvette, Oláh Imre nevű jobbágyukat pedig az utczán elfogatta, megverette és a városi területre hurczoltatta, a határukon levő malmot elpusztíttatta és erdejüket kivágatta. Mivel János király, a székesfehérvári convent nagy pártfogója, ekkor már nem volt az élők sorában, Dalmady Sebestyén I. Ferdinánd királyhoz fordult panaszával. Es nem hiába, mert Ferdinánd 1542. évi szeptember hó 22-én Bécsben kelt leiratában szigorúan megdorgálja Székesfehérvár város bíráit és esküdtjeit s egyúttal meghagyta a 1 Károly János : Fejér vármegye története. II. 143. II. 652. - Károly János : Fejér vármegye története. II. 157—158. 3 Károly János : Fejér vármegye története. I. 536.