Századok – 1919-1920

Tárcza - Hivatalos Értesítő - 419

A MAGYARORSZÁGI JÁNOS-LOVAGOK A XVI. SZÁZADBAN. 469 A Zrínyiek ellenkezése következtében azonban alig néhány nap múlva lényeges változás állott be a perjelségi javak birtoklásában, mert Török Bálint 1535 aug, 31-én Bécsben kelt kötelezvényével, bizonyos feltételek alatt, a kezében levő egyházi javak, közte a vránai perjelségi birtokok, visszaadására kötelezte magát.1

Ferdinánd még ebben az évben levelet írt a Zrinyi-fiúk anyjához : idősb Zrinyi Miklósnéhoz, a melyben késznek nyilatkozott arra, hogy a perjelséget Zrinyi Miklósnak adja, ha belép a jeruz álemi Szent János-lovagrend tagjai közé. Csakhogy Zrinyi Miklós — úgy látszik — nem nagyon vágyódott a vránai perjelségre, ezért testvérével együtt a zágrábi káptalan előtt kinyilvánította, hogy kész a vránai perjelség zálogba vett jószágait bármikor visszaadni, ha a zálogösszeget nekik megtérítik. Török Bálint azonban még az év vége felé a veleszületett ingatag természetétől indíttatva, a Bakits Páltól szenvedett méltatlan sérelmet hozván fel ürügyül, János királyhoz pártolt. Zápolyai János király szívesen fogadta őt s hogy hűségét biztosítsa, neki adta Hunyad várát és Debreczen városát, az utóbbit zálogba, míg azt tőle 16.000 forintért kiválthatná. Ettől kezdve Török Bálint János király szűkebb környezetéhez tartozott. Midőn 1537-ben János király Nagyváradon э török követet fogadta, az érkező elé Statilio püspök és Török Bálint lovagoltak egy 500 nemesből álló bandérium élén. Török Bálint átpártolása óta valóságos réme lett a Dunántúlnak. Előbb a győri püspökség birtokait foglalta le, majd éveken át a maga számára szedette a királyi adót, midőn pedig a győrmegyei szolgabíró ebben megakadályozta őt, elfogatta s börtönbe hurcioltatta. A győrmegyei alispán pedig életét féltvén, 1541-ben még állását is elhagyta. Ugyanezen évben Győr-Szent-Mártont raboltatta ki.2 Csak akkor értek véget e pusztítások, midőn a szultán Török Bálintot 1541 aug. 29-én Buda alatt elfogatta s innen Belgrádba, majd Konstantinápolyba vitette, hol a héttoronyban fejezte be rendkívül mozgalmas életét. Még Buda eleste előtt jutott э törökök kezébe Vrána és az Unna melletti Dubicza, a János-lovagrend két híres vára. Vránát a velenczei Soranzo Viktor két napi ostrom után átadta a törököknek s az éj leple alatt a 2000 főből álló őrség 1 Bunyitay V., Rapaics R. és Karácsonyi J. : Egyháztört. Emlékek. III. 42—43., 51—52. 2 Pannonhalmi Szent Benedek-rend története. IV. 44., 175., 293.