Századok – 1919-1920

Tárcza - Hivatalos Értesítő - 419

454 DR. RE ISZIG EDE. Tömörít mélyen sújtotta a király elhatározása. Elhatározta, hogy teljesen búcsút vesz a világtól és egy szigorú kolostor magányába fog visszavonulni. Az 1520. év második felében a Ferencz-rendűek újlaki kolostorába vonult, hol Capistranoi János tetemei pihentek. Az 1520. év vége felé vette fel a szerzetesi öltönyt, melyet többé nem vetett le az életben, de a szerzetesi magányát 1523. évi május havának elején kénytelen volt elhagyni, midőn a király, a rendek és a pápa sürgetésére a kalocsai érseki széket foglalta el s egyúttal az ország alsó részeinek főkapitánya lett. De hát ki is volt tulajdonképen az a szerencsés vetélytárs, a kit a király méltóbbnak tartott Tomorinál a vránai perjelségre, a ki hivatva lett volna arra, hogy a lovagrend hagyományos fogadalmát a nemzeti vitézséggel párosítva, felvegye a küzdelmet a délvidéken az oszmánokkal szemben ? Barácsi, másként Baracskai Mátyás deák — ha Szerémi György és a sebenicói születésű Marnavich Tomko János adatainak hihetünk — Boszniában született s ezért Bosnyáknak is nevezték.1 Még II. Ulászló király uralkodása alatt került a királyi udvarba s 1511-ben a királyi konyha intézője volt. Ebben az évben Keresztesi Tylai János deákkal együtt bérbevette II. Ulászló királytól az addig Akosházi Sárkány Ambrus kezén volt pozsonyi harminczadot. Ez a bérlet azonban nem jól ütött ki Barácsiékra nézve, mert a könnyen befolyásolható II. Ulászló a pozsonyi harminczadot abban a hiszemben adta bérbe Barácsinalc, hogy ő máisemmivel sem tartozik Sárkánynak, de midőn Sárkány, a ki ez alatt a császárnál járt követségben, onnan visszaérkezett, kitűnt, hogy a királynak még jelentékeny tartozása van. Ezért a pozsonyi harminczadot még Sárkány kezén kívánta hagyni, de mivel Barácsiék erőszakkal akarták a pozsonyi harminczadot elfoglalni, a király felszólította a pozsonyi tanácsot, hogy csakis Sárkányt tekintse a pozsonyi harminczad birtokosának s őt a harminczad beszedésében támogassa és védje bárki ellen. A pozsonyi harminczad 1511. év végén csakugyan Sárkány Ambrus kezében volt, 1 Marnavich Tomko János : Discorso deli' priorato della Wrana 1609. Kézirat, jelenleg a német lovagrend bécsi könyvtárában. Közzétette : Jelic L. Glasnik Zemaljskog Muzeja u Bosnii Hercegovim 1906. évf. 279—305. Történetírói munkásságát eléggé megvilágította Karácsonyi János (Századok. 1913. évf. 1-11. lap). Bár Szerémit is óvatosan kell használni, de az adott esetben, nem lehet előadásuk valódiságában kételkedni, mert a közölt adatokat más források is igazolják.