Századok – 1919-1920

Tárcza - Hivatalos Értesítő - 419

A MAGYARORSZÁGI JÁNOS-LOVAGOK A XVI. SZÁZADBAN. 453 várat egyik legmeghittebb emberének, Bornemisza Jánosnak adományozta, a ki Tomori Pált nevezte ki vár nagy gyá. Tomori ekként az 1505. év folyamán Budáról Erdélybe került. Ö reá hárult 1506-ban a feladat, hogy a székelyeket megfékezze, a kik a trónörökös születésekor a már feledésbe ment ökörsütést megtagadták. Az 1514-ben kiütött pórlázadás alkalmával Bornemisza hadaihoz csatlakozva, a könnyű lovasság vezére volt. Az 1519-iki nádorválasztó országgyűlés alkalmával különös hálára kötelezte az udvari pártot, midőn a köznemesség Buda alá nyomulva, fenyegető magatartást tanúsított a várban tanácskozó főurakkal szemben. Ekkor csakis Tomori erélyes és gyors fellépése tette lehetővé az országgyűlés további nyugodt lefolyását. Még mint fogarasi kapitány ismerkedett meg az egyik Putnoki leánynyal, a kit meg is kért, de szíve választottját az esküvő előtt elragadta a halál. Tomori kevéssel ezután egy gazdag özvegy kezét kérte meg, de váratlan halála miatt ezt sem vezethette az oltárhoz. E kettős csapás hatása alatt Tomori elhatározta, hogy szerzetesrendbe lép. Fogadalmával azonban össze akarta egyeztetni legfőbb vágyát, hogy fegyverével a királynak és az országnak használjon. Epen ebbe az időbe esett Beriszló Péter váratlan halála, melynek hírére Tomori lépéseket tett, hogy a jeruzsálemi Szent János-lovagrend tagjai közé felvétessék s ekként a megüresedett vránai perjelséget elnyerje.1 Tomori joggal hihette, hogy a vránai perjelségre neki van a legtöbb jogczíme. Előkelő származásán, kiterjedt befolyásos rokonságán kívül egész életpályája szinte erre a méltóságra jelölte, a melylyel a délvidéki véghelyek megoltalmazásának fontos feladata volt egybekötve. Alkalmasabb egyéniséget erre a méltóságra, különösen ezekben a válságos időkben, nem is lehetett volna találni. Mint kitűnő lovasvezér a hanyatló középkorban a letűnő lovagkor egyik utolsó magyarországi képviselőjeként lép elénk. Ha az ő kezeibe került volna a délvidéki védelem szervezése, tán hosszabb időre fel tudta volna tartóztatni a török előnyomulását. De II. Lajos király egy kisebb udvari emberének : Barácsi Mátyásnak már jó előre elígérte az akkoriban mindig jelentékeny javadalommal egybekötött vránai perjelséget s miként Tomorinak tudtul adá, ígéretét nem másíthatja meg.2 1 Fraknói Vilmos : Tomori Pál élete. Századok. 1881. évf. 291—307. lap. 2 Isthvanffi Miklós : Rcgni Hungarici História. VII. könyv. 69. lap. 1685. évi kiadás.