Századok – 1919-1920

Tárcza - Hivatalos Értesítő - 419

A MAGYARORSZÁGI JÁNOS-LOVAGOK A XVI. SZÁZADBAN. 451 riszlónak sikerült 1519. év elején élelmiszereket bevinnie Jajczába. Ugyanez év folyamán mindenüvé követeket küldött, hogy a törökök ellen segélyt nyerjen. 1519 deczember havában Beriszló követe, Negro Tamás spalatói főesperes megjelenvén a pápai consistorium előtt, elpanaszolta, hogy a délvidéken mennyit szenvedtek a törököktől. Innen a pápa ajánlólevelével V. Károly császárhoz, a franczia és a spanyol királyokhoz ment segítségért. V. Károly 1520. évi június hó 23-án Brüsselben kelt levelében Beriszló Pétert, a törökök ellen viselt háborúiban szerzett érdemeinek magasztalása mellett, további kitartásra buzdítván, egyúttal jelentékeny pénzbeli segélyt küldött, miről a pápát is értesítette.1 Ez a levél azonban Beriszlót már nem találta életben. Beriszló Péter, a ki leginkább a végeken tertózkodott, 1520. év tavaszán ama hírre, hogy a végvidéki törökök, a kik Boszniában őrségen voltak, Tinin városát megrohanták, összeszedte csapatait és Boszniába nyomult, hogy a törökök garázdálkodásainak véget vessen. Egy ily martalócz csapatot sikerült neki május 20-án a Korjenica pataknál utolérni, melyet csakhamar szétugrasztott. A futókat üldözve, egy kissé elmaradt a katonáitól, midőn ezt a törökök észrevették, lesből rátörtek és levágták. Visszatérő serege a törökök kezeiből kimentette holttestét, a melyet Medosics Pál Bihács várában eltemettetett. Unokaöcscse, Statilio János püspök azonban csakhamar Veszprémbe hozatta és elődei mellé tétette örök nyugalomra. Halála országszerte mély részvétet, sőt megdöbbenést keltett. Orio Lőrincz velenczei követ május 27-iki jelentésében kiemelte, hogy Beriszló halála a királyi udvar és a nép között egyaránt részvétet keltett s őszintén gyászolták.2 Benne az utolsó számottevő vránai perjel szállott sírba. Neve méltán sorakozik a XV. században élt nagynevű elődei : Nagymihályi Albert, Thallóczi János és Szentgyörgyi Székely Tamás mellé. Az ő befolyásuknak, személyes kiválóságaiknak és érdemeiknek tulajdonítható, hogy a vránai perjelek a XV. század folyamán az ország főurainak sorába 1 Veszprémi püspökség római oklevéltára. IV. 277—278. 2 Marino Sanuto : De successu Perum Italiae et Totius Mundi. Liber XXVIII. Magyar Történelmi Tár. XXV. évi. 173—174. — Isthvánffi Miklós : Regni Hungarici História 1685. évi kiadás. VI. könyv. 39. — Verancsics tört. munkái. II. 219. — Pray György : Diss. hist. cnt. de prioratu Auranae. 89. 1. — Fogel József : II. Lajos udvartartása. 30. 28*