Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Szabó László: A bolsevismus Magyarországon. Ism. Balanyi György 393

TÖRTÉNETI IRODALOM. 393 gróf Wilczek régiséggyüjteményéről s itt aztán kitör belőle a kedves, társaságbeli gavallér : megmondja őszintén, hogy ő ezeket az embereket szerette, szereti ma is és jó szívvel gondol rájuk, a mi különben az egész könyvből látszik. Végül leírja Ferencz József uralkodásának 60 éves jubileumát — ismét az annexió — s egy Olaszországhoz intézett intelemmel zárja a munkát. A kik érdeklődnek a háborút megelőző évek története iránt, elolvashatják a könyvet. Sok aprólékos részletet fognak találni benne, különösen külsőségekre vonatkozólag. Ezek közt sok érdekes dolog van s valamennyinek bizonyos értéket ad az, hogy személyes tapasztaláson alapulnak. Egyebekben pedig — bár minden ellenségünk ilyen lett volna, a ki ellenünk írt. Patek Ferencz. Szabó László: A bolsevismus Magyarországon. A proletár -diktatura okirataiból. Budapest, 19x9. Athenaeum. 8° 240 1. A proletárdiktatúra Magyarországon. A bolsevista rémuralom hiteles története. Kiváló szakférfiak közreműködésével szerkesztette Huszár Károly. Budapest, X920. N. 8° 219 1. Ára 40 K. Gutlieil Jenő: A kommunisták uralma Veszprémben. Veszprém, 1920. 8° VIIÍ+352 1. Fraccaroli, Arnoldo : Magyarország a bolsevismus alatt. Budapest, 1920. Athenaeum. 8° 142 1. Nem kétséges, hogy a jelen és a közeinmit történetének megírása a legnehezebb történetírói feladatok közé tartozik. Főleg két dolog teszi szerfölött nehézzé : 1. az anyaggyűjtés erősen korlátolt lehetősége, 2. az ú. n. történeti távlat hiánya. A histoire contemporaine írójának rendszerint nem vagy csak nagyon korlátolt mértékben állanak rendelkezésére azok a források, melyekből a történetírók egyébként meríteni szoktak : egykorú hiteles följegyzések, hivatalos okmányok, memoire-ok és kész feldolgozások s ez okból kénytelen másod-, sőt harmadrendű forrásokkal : újságczikkekkel, szóbeli közlésekkel, közszájon forgó, de majdnem mindig ellenőrizhetetlen hírekkel és bizonyos egyoldalú czélzatossággal nyilvánosságra hozott hivatalos adatokkal beérni. Az ilyen zavaros forrásokból meríthető anyagnak azután a hiányosságon kívül rendesen még két más nagy fogyatékossága is van : 1. egyoldalú megvilágításba helyezi és 2. elszigetelten, Összefüggésükből kiszakítva mutatja be a tényeket. Holott a történetírónak epen az a feladata, hogy szerves kapcsolatukban s előzményeikkel és következményeikkel való benső összefüggésükben tüntesse fel a vizsgált jelenségeket.